Suhajda Szilárd a halálról: “Újjáértelmeződik múlt, jelen és jövő. Újjászületsz”
“A hegymászás számomra az önmegvalósítás csodálatos lehetősége. Egy élhetetlen világba lépsz be, ahol éppúgy lelsz mennyei szépségre, mint pokoli sötét erőkre és sziklakemény, fagytól zord, üres sötétségre. Egyszerre vesz körül a Minden és a Semmi. A teljesség és az üresség. És mindazon csoda, ami a szemed elé tárul, minden nehéz lélegzet, minden újabb lépés közelebb visz saját magad teljesebb megismeréséhez […] Újjáértelmeződik múlt, jelen és jövő. Újjászületsz”
A hegymászóval a Bizalmi Kör Vezetői Klubnak még az indulás előtt sikerült egy rövid interjút készítenie. Egyrészt arról beszélt, hogy a Mount Everest megmászása ma egész más élményt jelent, mint 30 vagy 50 évvel ezelőtt.
„A hegymászás számomra az önmegvalósítás csodálatos lehetősége. Egy élhetetlen világba lépsz be, ahol éppúgy lelsz mennyei szépségre, mint pokoli sötét erőkre és sziklakemény, fagytól zord, üres sötétségre.
Egyszerre vesz körül a Minden és a Semmi. A teljesség és az üresség.
És mindazon csoda, ami a szemed elé tárul, minden nehéz lélegzet, minden újabb lépés közelebb visz saját magad teljesebb megismeréséhez […] Újjáértelmeződik múlt, jelen és jövő. Újjászületsz” – fogalmazott a Bizalmi Körnek nyilatkozva Suhajda Szilárd.
Az interjúban arról is kérdezték a hegymászót, hogy egy korábbi naplójában azt írta, nehezen kezeli a gyászt.
Válaszában arra is kitért, hogy miként áll hozzá a halálhoz, az attól való félelemhez.
A legnagyobb magasságok élményét inkább utólag dolgozza fel a mászó: legyen az akár a csúcssiker élménye, akár egy holttest látványa. Akkor viszont igazán torokszorító és nehéz tud lenni” – fogalmazott, majd hozzáfűzte:
Nincs bennem zsigeri félelem. Egészséges félelemérzet viszont annál inkább. És ez fontos is, kell is, hogy legyen!
Segít ébernek lenni. Ugyanakkor mindig döntés– és cselekvésképesnek kell lennem: az állandó félelem megbénítana.
A halál állandó lehetőségének tudata szintén nem segítene.
„Ezt tudatalatt magával viszi az ember, segít felelősnek lenni, de nem gondolkozol rajta folyamatosan. Viszont az is igaz, hogy az élmények hatására megacélosodik a lelked.
Mindenféle értelemben megváltozik az ingerküszöböd.
Megtanulsz nagyon objektív és analitikus lenni, és nem közömbösen, mégis hidegvérrel kezelni a legnehezebb pillanatokat is: pont azért, hogy ne blokkolj le, hogy tudj dönteni és cselekedni!
A lelki feldolgozás egy későbbi folyamat lesz”
– vázolta Suhajda Szilárd.
Végül azt is elmondta, hogy a fentiekhez képest sokkal jobban fél attól, amikor a hétköznapokban lát szenvedni, összetörni embereket.
Sokkal tanácstalanabb tudok lenni, mint egy hegyi tragédia során. Mások szomorúságától és gyászától jobban megrendülök, mint a halál látványától nyolcezer méteren.
– mondta.
