Az a bizonyos pénz, amiből valahogy mindig túl kevés van: Vajon véletlen? Persze, hogy nem az!
Az a bizonyos pénz, amiből valahogy mindig túl kevés van.
Vajon véletlen? Persze, hogy nem az!
Ez egy jól “kitalált” rendszer, melyben a többségi társadalom a feletet álló kevesek rabszolgáját “játssza”.
ELGONDOLKODTATÓ ÍRÁS, csak azoknak, akik tudnak és hajlandóak néhány tőmondatnál többet olvasni és megérteni!
A PÉNZ egy JEL, amely valamilyen értéket, vagyontárgyat, terméket vagy szolgáltatást jelképez.
Ezt a jelet mi emberek – az emberiség – felruházzuk a maradandóság ILLÚZIÓJÁVAL.
Ennek messzemenő következménye, hogy ez a valójában semmit sem érő JEL, a pénz, vált a legkeresettebb eszközzé a Földön.
Így a pénz tulajdonosai a gazdaság összes többi szereplőivel szemben versenyelőnyt élveznek, hiszen az ő „jelük” sohasem megy tönkre, és zsarolási pozícióba helyezik őket a többiekkel szemben.
Míg például a péknek el kell adnia a termékeit pár napon belül, különben tönkre mennek, addig a pénz tulajdonosának ettől nem kell tartania, hiszen az ő „jele” maradandó.
Ha valaki kölcsönt akar felvenni, akkor a pénztulajdonos még több pénzt követelhet vissza, azaz megteheti, hogy csak KAMATÉRT nyújt hitelt.
A kamatnak és a kamatos kamatnak pedig az a hátránya, hogy mindig jóval több adósságot teremt, mint amennyi pénzeszköz a rendszerben létezik.
Az adós csak úgy tudja visszafizetni a tartozását, hogy azt a gazdaság más szereplőitől vonja el, magyarul: csak valakinek a kárára.
Így a gazdaságban mindig kevesebb pénz áll rendelkezésre, mint amennyire annak működéséhez szüksége lenne.
Ez az oka a PÉNZHIÁNYNAK, a szegénységnek és még sok más rossznak.
A megoldás a kollektív tudatalattink „kitakarítása” lenne, de arra az emberiség jelenleg alkalmatlan.
Amíg a kapzsiság és az élősködés vágya irányítja a társadalmunkat, addig erre semmi esély nincs.
Marad a szenvedés, az adósrabszolgaság, a háborúk, és a természet tönkretétele.
