Ti emlékeztek még? De jó is volt!
Milyen emlékeket idéz fel bennetek?
Egyre inkább feledésbe merül a klasszikus szalonnasütés, helyét a flancos, méregdrága grilleken elkészített ételek veszik át.
Pedig a nyársalás régebben egész generációkat összekovácsolt…
Ti mikor sütöttetek utoljára szalonnát egy rögtönzött tűzrakó helyen?
Persze nem holmi fém vagy összecsukható nyárssal, hanem a klasszikus, bicskával faragott fa elődjével.
Nem kérdés, hogy a kerti partik alfája és omegája, vagy ha jobban tetszik, az őse a sokszor rögtönzött helyen, vagy az udvar végében rendezett szalonnasütések voltak.
Akkoriban senki nem törődött a multifunkciós sütőhelyekkel, a kényelmes ülőhelyekkel, vagy azzal, hogy a filagória alatt be van-e dugva a hűtőszekrény.
Elég volt néhány nagyobb kődarab, amivel elzártuk a tűz útját, annyi fatuskó, ahány ülőhelyre szükség volt, egy bicska, amivel a fák alól összeszedett botokból elkészítettük a nyársakat, egy kis gyújtós, na meg valamilyen tűzgyújtó alkalmatosság.
Miután begyújtott a társaság legügyesebb embere mindenféle folyadék vagy faszén nélkül, már jöhetettek is a sütéshez való hozzávalók.
A bevásárlólista nem volt hosszú:
Füstölt szalonna, kenyér, hagyma, paprika, paradicsom, uborka, só.
Mindezek mellé alkoholos vagy mentes – frissítő.
Szóval jegyezzétek meg:
Így sütött szalonnát a magyar 1901 és 1967 között.
Azóta is hiányzik sokaknak ez az életérzés, nem is véletlenül.
Ma már elmúltak ezek az idők és ezek az érzések, vele együtt az a generáció is kezd eltűnni, mely ezt saját maga élte át.
