A 21. század Mauglija Erdélyben – az eltűnt, név és iratok nélküli lány története
Valósággal krimibe illik az, ami Kabai Ottóval történt, miután megmutatta, milyen is az igazi mélyszegénység…
Ez egy tényleg megragadó, egyben szomorú, keserédes történet lesz.
Nem mindennapi az, ami a 21. század erdélyi Maugli kislányával történt, és ami az egész világot bejárta.
A gyermek eltűnt, miután a helyzete a gyámhatóság tudomására jutott. „Talán Maricsika, hisz az anyja is Maricsika” – mutatták be a Romlott (Romița) nevű kis szilágysági faluban élő gyermeket rokonai, amikor Kabai Ottó és a József Jótékonysági Alapítvány önkéntesei véletlenszerűen rábukkantak a kislányra.
Így indult be a történet, mely az egész világot megríkatta.
A Maszol.ro információi alapján egy udvaron néhány összetákolt viskóban nyolc roma családot találtak, közöttük pedig a szemmel láthatóan beteg és elhanyagolt kislányt.
Kabai Ottó erre a tákolmányra azonnal felfigyelt és az ott ácsorgó kislányra.
Nyomozásba kezdett, hogy sikeresen felkutassa a családját, azt, hogy pontosan honnan származik.
A gyermek híre hamar eljutott Magyarországra és Erdély különböző részeire: az ismeretlen emberek sorra jelentkeztek, segíteni, adakozni akartak, és sokak nem titkolt szándéka volt örökbe fogadni a kislányt. Az önkéntes felvállalta, hogy információval szolgál a gyermek állapotáról, és utánajár a romániai örökbefogadási lehetőségeknek.
„A 21. század Mauglija Erdélyben” Az önkéntes hiába kereste a gyermek szüleit, senki nem jelentkezett.
Hosszasabb kérdezősködés után derült ki, a kislányt az állítólagos nagybátyja neveli, aki a szülők hollétéről mit sem tud.
Amikor a gyermek nevéről és papírjairól érdeklődtek, a férfi tétován nézett, majd rávágta: „talán Maricsikának hívják, mert az anyja is az”.
A kislánynak keresztlevele nincs, ahogyan a nagybácsinak és a nagynéninek sincs személyi igazolványa.
Egy telken élnek többedmagukkal, de a polgármesteri hivatal és a rendőrség sem rendelkezik adatokkal róluk, hiába kereste fel őket Kabai Ottó, a nyilvántartásukban nem szerepelt a gyermek.
A lány valóban úgy élt, mint a 21. század erdélyi Mauglija.
A civilizációtól messze, lényegében magányban, mindenféle orvosi ellátás és remény nélkül.
Mégis életben maradt, bár sokat betegeskedett, és emberi szociális kapcsolatai alig voltak.
A kislány egyébként saját maga sem tudott értelmesen kommunikálni.
Gyakran vetettek az arra járók és a közelben élők neki egy kis élelmet és kenyeret.
A lány voltaképpen úgy élt, mint egy ősember: ápolatlan, mosdatlan, soha nem volt megnyírva, tehát egy elhanyagolt volt.
Az állítólagos nagybácsijának és a feleségének egyébként van már egy leánya, aki gyermekotthonban él, de hiába faggatták a férfit, azt mondta, nincs és nem is volt az otthonában más gyermek. Ugyanezt állítja a viskókban élő többi család is: tagadják, hogy valaha is lett volna közöttük egy négy éves kislány, akit állítólag Maricsikának hívnak…
Szilágyi Róbert közlése szerint a hatóságok csak találgatni tudnak, hogy mi történhetett.
“Talán az ünnepi látogatások során valaki otthagyhatta a gyermeket, és később megtalálta, hazavitte.
Talán a szülők tértek haza, és magukkal vitték a kislányt.
A történet egyszerre nagyon érdekes és szomorú.
Egyben van benne valami nyomasztó is, hiszen azóta is alig tudni valamit Erdély Mauglijáról…
