“A halál nem a vég, hanem valaminek a kezdete ami kvantumszinten zajlik” – állítják a tudósok
Újabb megdöbbentő, már-már sokkoló bizonyítékok mutatják, hogy tulajdonképpen a halálunk után sem halunk meg, tovább létezünk, csak egy a tudomány számára még nem teljesen megmagyarázható formában!
A halálunk nem a vég, hanem talán épp a kezdet, és ma már egyre több bizonyíték is van erre.
Méghozzá tudományos szinteken, ami korábban szinte elképzelhetetlen volt.
Egy másik létezés várhat ránk miután a testünkből elszáll az élet – vallja egyre több tudós.
A kvantumfizikai olyan szintjeit tárták fel, melyek megmutatják: olyan energiaáramlás zajlik a testben a halál előtt és a halál utáni pillanat is, ami jelentheti azt, hogy tulajdonképpen “nincs is halál”.
A test valamifajta ruha lehet, egy biológiai burok, egy forma, amelyben létezünk itt a Földön.
A lélek a halálunkkor egyszerűen leválik erről a burokról, és a bennünk lévő energia elpárolog egy másik létsíkba, vagy alternatív dimenzióba.
Azt a tudomány már régóta sejti és tudja, hogy háromnál jóval több bizonyíték létezik, egyesek a 11. dimenziót sem tartják kizártnak, sőt, ez lehet az isteni dimenzió, mely felé minden emberi lélek tart különböző szinteken.
Robert Lanza proefsszor például azt mondja, hogy a biocentrizmus elmélete szerint a halál – ahogy mi ismerjük – nem más, mint a tudatunk által létrehozott illúzió.
Vagyis mi magunk is ebben az illúzióban élünk és létezünk.
Vagyis az általunk ismert halál pusztán egy illúzió.
Úgy véli, tudatunk hozza létre a világegyetemet és nem fordítva, és ha elfogadjuk, hogy a tér és az idő “elménk eszközei”, akkor a “valóságos értelemben vett” halál sem létezhet.
Roger Penrose professzor pedig számos kutatást végzett az agyban nemrégiben felfedezett mikrotubulsokkal és azt állítja: nem kizárt, hogy ezek ún. kvantumfolyadékot tárolhatnak.
Ami maga a lélek, folyékony formában, és ez távozik, párolog el a testből a halál pillanatában egy a tudomány számára ismeretlen “helyre”.
