A halál nem más, mint lelkünk kivételes lehetősége a fejlődésre? Amit nem mondanak el a halálról…
A karma, sors, előző életek: avagy mit kell tudni arról, hogy a halál után mivé leszünk.
Biztos, mint a halál
Ismeri mindenkia közmondást, miszerint “Biztos, mint a halál”. Ez a mondás utal arra, hogy a halál egy kikerülhetetlen kő az úton, melybe mindenki beleszalad.
Egy olyan egységes, pont minden ember életében, ami előbb vagy utóbb, de elérkezik, akár belenyugszunk, akár nem.
Sokak szerint talán éppen ezért is születtek meg a világ vallásai, hogy feldolgozzák, magyarázatot adjanak arra, mi végre múlik el az ember, miért lesz “semmivé”.
A haláltól való félelem ugyanis az emberiséget a kezdetek óta végigkíséri. Tulajdonképpen mi emberek vagyunk az egyetlen lény a Földön, mely fél a haláltól, és elgondolkodik azon, hogy mi van azután, hogy már nem vagyunk.
A test elenyész, a lélek megmarad
A legtöbb vallás hisz a kijelentésben, miszerint a halál nem a telejs megsemmesisülés. A vallások mind kijelentik azt is, hogy van a tetsünktől elszakítható tudat, avgy lélek, mely örök életű.
A test ugyanis olyan, mint egy egyszer használatos ruha, melyet életenként egyszer hordunk, egy adott karmikus feladattal, legalábbis a buddhista tanok szerint, melyek a lélek vándorlását is felvetik más-más életek között.
A halál utáni élet kérdése tehát igen sokrétű, de abban minden vallásban van egy közös pont, hogy nem a teljes megsemmisülés vár ránk.
A karma és a newtoni hatás-ellenhatás
Hogy hogyan éljük a jelenlegi életünket, az határozza meg a jövőnket.
Ezt nevezzük karmának, ami a newtoni hatás-ellenhatás törvényének finomfizikai megnyilvánulása. Minden tettünk azonos mértékű visszahatást szül. Szokták mondani, hogy szemet szemért, fogat fogért.
Ha Isten törvényei szerint élünk, akkor annak jó következményei lesznek, jobb helyre kerülünk a halálunk után. Ha azonban a saját szeszélyeink által vezérelve éljük az életünket, miközben nem törődünk a természet törvényeivel, akkor rossz helyre kerülünk.
A legtöbb embernek óriási tervei vannak az élete során, amik aztán vagy megvalósulnak, avgy nem.
A halál és a születés az egytelen biztos pontok, melyeken midnenki keresztülmegy.
Legyen szó gazdagról, szegényről, jó, vagy rossz lelkű személyekről.
A bölcsesség ősi könyvében, a Bhagavad-gítában az áll: oly sok létforma közül az emberi születés a legritkább. Ez ad számunkra lehetőséget az önmegvalósításra.
Mert bár a halál nem a vég, hanem egy újabb lehetőség a léleknek a fejlődére, mindig ragadjuk meg az adott életünket, és hozzunk ki belőle mindent, amit csak lehet.
