A háttérhatalom és a fekete ruhás ügynökök: “Ha bárkinek is szólsz erről egy szót is, lehet, hogy holnap eltűntté nyilvánítanak.”

Megrázó tanúvallomások és beszámolók állítják: valóban létezik egyfajta bolygóvédelmi ügynökség, melynek egyik feladata a földönkívüliekkel kapcsolatos információk eltusolása, és a “tisztogatás”.

Módszeresen hallgattatják el azokat, akik túl sokat tudnak…

Rengeteg tanúvallomás és beszámoló létezik ma arról, hogy egy titkos csoport működése tartja rettegésben azokat, akik túl sokat láttak, vagy hallottak bizonyos dolgokról.

A földönkívüliek létezése, és annak nyilvánvalóvá válása ugyanis komoly nemzetbiztonsági kockázat az amerikai kormány szerint, ezért nem csak az USA területén, de a világ minden táján működnek általuk pénzelt fekete ruhás csoportok.

A Fekete zsaruk, azaz Men in Black című filmben őket mutatják be, noha a valóság sokkal sötétebb és borzasztóbb, mint a filmben.

A fekete ruhások feladata ugyanis Roswell óta az, hogy szisztematikusan elhallgattassák a “szivárogtatókat”, akikre gyakran csak “csöpögő csapként” hivatkoznak egymás között.

Utalva ezzel arra, hogy időnként bizonyos kulcsemberek olyan információkat csepegtetnek a közvélemény számára, amit nem lenne szabad.

Ilyenkor pedig megjelennek az illetőnél, megpróbálják meggyőzni arról, hogy nem látott semmit, ha pedig ez nem megy, akkor elkezdenek finom utalásokat tenni a családjára, a saját testi épségére, vagy eltűnésére. Burkolt fenyegetésekkel érik el az átlag polgároknál, hogy hallgassanak.

A fekete ruhás ügynökök fehér bőrű, fekete napszemüveget viselő alakok, akiknek a puszta látványa is sokakban félelmet kelt, ezért rengetegen már ettől megijednek és soha többé nem mondanak semmit.

Akik azonban nem félnek, azokkal szemben gyakran erőszakot is alkalmaznak: ők azok a tudósok és informátorok, akiket váratlanul baleset szokott érni, vagy rejtélyes körülmények között tűnnek el, vagy halnak meg…

Álljon itt egy tanúvallomás:

A feleségem nagybátyja volt… a feleségem édesanyjának a testvére. Bluefieldből származott, Nyugat-Virginiából.

Azt mondta, mikor még kölyök volt, a seregben, Roswellben volt, [ÚjMexikóban], mikor ez a dolog lezuhant, bármi legyen is az. És épp őrszolgálatot teljesített akkor, amikor kimentek a zuhanás helyszínére. Egy csomóan mentek ki roncsokat meg miegymást begyűjteni, és ott volt akkor, mikor a testeket szállították be.

Azt mondta, „én mondom neked, hogy ilyen icipici fickókat raktak be hullazsákokba, és semmiben se hasonlítottak az emberre.” És hullazsákokba tették őket, és egyik-másik még életben volt.

Az ő elmondása szerint a zuhanásnak tényleges túlélői voltak.

A jármű legapróbb darabjait is összeszedték, és azt mondta, hogy azokat a fickókat válltól vállig egymás mellé sorakoztatva négykézlábra állították, és végigtúrták a roncsokat, és minden apró kis szilánkot meg törmeléket összeszedtek, amit tudtak.

És napokig ezzel foglalkoztak. Azt mondta, mindenkit megfenyegettek. Azt mondta, köntörfalazás nélkül, csak így:

„Idefigyelj, ha bárkinek is szólsz erről egy szót is, lehet, hogy holnap eltűntté nyilvánítanak.”

Ilyen és ehhez hasonló észellésekről manapság is egyre többet hallani.

Vannak, akik azt vették észre, hogy követik őket fekete, lesötétített üvegű furgonokkal, kormányzati terepjárókkal.

Volt olyan, akihez azzal kopogtak be kormányügynökök, hogy látott-e valamit a közelben, fényeket az égen, és miután látták rajta, hogy semmitől nem tud, kérdés nélkül tovább is álltak.

Sokan csak legendának gondolják, egyfajta városi szóbeszédnek, a legtöbben azonban hisznek a fekete ruhásokról szóló történetekben.

Ráadásul több biztonsági kamera felvételén is feltűntek már:

Ezek ugyan nem perdöntő bizonyítékok a létezésükre, de annyiféle forrás említi őket, hogy aligha lehet globális szintű tévedésről, vagy tömeghisztériáról beszélni.

Bármi is az igazság, azzal ezek a fekete öltönyös emberek nagyon is tisztában vannak, és éppen ennek az igazságnak a védelmében tüntetnek el embereket világszerte…