A hopi indiánok ösvénye hozhatja vissza az emberiséget a pusztulás széléről
“Össze vagyunk kapcsolódva a Földanyánkkal, ahogy azt az indián őslakosok korszakokon keresztül tanították.”
Az emberiség menthetetlenül elindult egy lejtőn.
Egy olyan lejtőn, aminek a végén a pusztulás, a sötétség vár.
A fajunk végső kihalása, a természet halála, az enyészetté válás.
A hopi indián próféciák már rég elbeszélték a világkorszakok váltakozását, és azt, hogy a jelen világkorszaknak is végeszakad egyszer.
Ez egy olyan örök körforgás, mely fel van osztva, időnként pedig a természet hanyatlik, hamuvá válik.
A hamvakból azonban az élet mindig újjáéled, ahogyan az erdőtűz után ismét friss hajtások jelennek meg.
A világkorszakunk nagy dilemmája azonban az emberiség túlélése lesz – állítják a hopi indiánok.
Az emberiség ugyanis leradírozza magát a bolygóról, de a bolygó túléli az embert.
Rajtunk áll, kilépünk-e saját árnyékunkból.
A hopi indiánok és más indián törzsek mindvégig harmóniában éltek a természettel és tudták, hogy az igazságoz és az egyensúlyhoz vezető ösvény merre kanyarog.
Csak ez az ösvény, és a tanítások hozhatják vissza az emberiséget a pusztulás széléről.
“Szedjétek össze néhány barátotokat és menjetek ki a földre mezítláb.
Fogjátok meg egymás kezét, gondoljatok arra, amit vizualizálni szeretnétek és képzeljétek el egésznek, teljesnek és tökéletesnek.
És meg tudjuk változtatni ezt a bolygót, vissza tudjuk szerezni és újra kertté tudjuk varázsolni.
A lényem minden szálával hiszek ebben.”
