Legendája egyszerre hihetetlen, mégis igaz. Ali valóban felajánlotta életét és vérét a hazáért.
Kevesen tudják, de valóban igaz a városi legendának is beillő furcsa történelmi sztori:
A Osztrák-Magyar Monarchia haderejének egyetlen színes bőrű katonája, Perris Simon, vagy másik nevén Ali Mahmud tényegesen létező személy volt.
Élete és annak szövevényessége pedig Forrest Gumpéval vetekszik, csak a valóságban.
Joggal mondható, hogy már a puszta megjelenése is szenzációt keltett, és már az ő idejébe is így volt.
Mondhatni a hírét a Holdról is hallani lehetettet.
A fekete katona élete csupa homály is titok volt.
Annyi bizonyosnak látszik, hogy civilben a nagyváradi moziban dolgozott portásként.
Kongóból került Berlinbe, majd később onnan Pestre vitték. Gyerekkora óta élt Magyarországon, úgy beszélt, mint egy bihari szolgabíró, s talán már az anyanyelvét is elfelejtette.
Büszkén vallotta magyarnak magát.
Ahogyan az újság is írta, a „mozinéger” becsületes neve Perris Simon, aki irigyelte a háborúba induló magyar katonákat, hiszen ő maga is katona akart lenni. Verekedni akart a magyar seregben, s ezért járt már a hadkiegészítő parancsnokságnál és sírva könyörgött, sorozzák be és vigyék a harctérre.
Igen, jól olvastátok.
Sírva könyörgött, napjainkban pedig úgy kell az embeerket besorozni,behívókkal, és még így is sokan elmenekülnek a szolgálat elől.
“Nem bánom, ha szanitécnek is, csak vigyenek és adjanak puskát.
Le tudom lőni reptiben a fecskét, cudarul elbánnék egy pár orosszal” -mondta állítólag, csak hogy vegyék be a seregbe.
imont ennek ellenére többször is elutasították, azzal érvelve, hogy egy idegen állam polgára nem lehet a Monarchia katonája.
A jóravaló szerecsen a hadügyminisztert is megkereste, akinek felajánlotta életét és vérét a hazáért. A nagyváradi fiú végül célt ért, hiszen 1915 januárjában a Vásárhelyi Reggeli Újság már azt írta, hogy „egy merő koromfekete arcú honvéd sétált nagy büszkén az utcán.
Akármilyen oldalról is nézték és vizsgálták: bizony az csakugyan szerecsen és mégsem francia uniformis volt rajta, hanem magyar.
Ami biztos, hogy hatheti kiképzés után a galíciai harctérre került, majd újabb hat hét múlva Ezüst Vitézségi Érmet kapott, és tizedessé léptették elő. Ali Mahmud volt a Monarchia hadseregének egyetlen szerecsen katonája.
Csakhogy őt nem kellett erőszakkal a harctérre hurcolni Afrikából, mint ahogyan azt a franciák tették – ment ő magától is.
Az ezredese egyszer megkérdezte, hogy miért csapott fel katonának, mikor nem volt muszáj?
Ali, aki már elég jól tudott magyarul, így felelt:
„Meg akarok egy magyar lányt érdemelni!”
