A mátrix mindenütt van: körülvesz minket – EMBERI ERŐFORRÁSKÉNT tekint ránk a kor melyben élünk!
Mindig érzed, mikor munkába mész, vagy épp templomba.
Vagy befizeted az adót. Ez a világ, amivel eltakarják a szemed elől az igazságot.
HOGY EGY RABSZOLGA VAGY!
Ma valamennyien egy börtöncellában élünk.
Egy olyan virtuális kalitkában, melyet reklámok neonfényei és hitelajánlatos színes-szagos szalagcímei világítanak be azt sugallva, hogy FOGYASSZ, még többet, ne legyen elég, ami van.
Hogy megkaphatsz mindig egy jobbat, újabbat.
Mert ez JÁR neked.
Kocsi, család, ház, egy újabb kocsi, újabb család, ház…
Vágyainkon és elemi ösztöneinken keresztül csatornának be minket igás lóként egy soha véget nem érő futószalag mellé.
Akárcsak a Mátrixban, úgy ebben a világban is öntudatlan az emberek 98%-a.
Vagyis úgy élik le az életüket, hogy még csak fel sem fogják, hogy egy felsőbb hatalmat szolgálnak, és egy álomvilágnak a részei.
8 óra munka, 8 óra pihenés, 8 óra szórakozás – szól a dal, miközben monoton módon másnap ugyanez kezdődik elölről.
EMBERI ERŐFORRÁSKÉNT tekint ránk a jelenkorunk. Olyanok vagyunk, mint az elemek, melyek egy hideg és számító gépezetet működtetnek.
A kor, amiben ránk erőforrásként, nem pedig gondolkodó és érző lényként tekintenek.
A láncok nem hullottak le, csak átkerültek a fejünkbe, mi pedig ellenkezés nélkül adtuk a szabadságunkat.
