“A születés nem kezdet. A halál nem a vég” – Geoffrey Hodson kutató sokkoló felfedezése

Ez mindent megváltoztathat az életről és a halálról…!

“Mindig ez a téma váltja ki a legnagyobb érdeklődést, hiszen ki ne élte volna át a veszteség keserűségét, és egyben a vágyat, hogy megtudja, hová mennek azok, akiket szeretünk, és hová kell egyszer mennünk.

Ilyen időkben az ilyen munkák megnyugtatóak. A tisztánlátó kutatások ezen feljegyzését a halál utáni élettel kapcsolatos ismeretek bővítésének reményében adják ki.”

Geoffrey Hodson kortársai amellett érveltek, hogy a kutató elképesztő képességekkel rendelkezett, és ezek segítségével tanulmányozta és írta le azt a finom világot, amelyben minden élőlény lelke születik és él.

Nyilván nehéz lesz hinni benne, de maga a kutató is kételkedett a tényben. Hodson azt mondta, hogy a világ, amelybe mindannyian eljutunk életünk vége után, nem is annyira ismeretlen. A kutató szerint az ember minden alkalommal felkeresi ezt a világot alvás közben.

Amikor a fizikai test alszik, az ember ébren van abban a testben, amelyben a földi élet befejezése után is marad. Geoffrey Hodson csak abban találja meg a különbséget az alvás és a halál között, hogy alvás közben nem szűnik meg kapcsolatunk a sűrű testtel.

Mi történik az emberrel abban a pillanatban, amikor a kapcsolat a fizikai testével örökre megszakad? Geoffrey Hodson szerint a tisztánlátás segítségével végzett kutatásoknak köszönhetően felfedezte, hogy az esetek többségében az ember nincs is tudatában annak, hogy földi élete befejeződött.

Megjelennek elméjében életének eseményei minden győzelemmel és veszteséggel, valamint azokkal az eredményekkel, amelyekhez ezek vezettek.

A kutató szerint nagyon fontos az ilyen áttekintés pillanata, hiszen ebből meríti az ember a megélt élet bölcsességét.

Az áttekintés után a teljes öntudatlanság ideje következik. Ez a szakasz személyenként egyedi, és akár 48 óráig is tarthat. Ezt követően az ember új életre ébred, gyakran anélkül, hogy észrevenné, mi történt. Ebben a pillanatban az emberrel találkozik valamelyik rokon vagy asszisztens, aki támogatja az újonnan érkezőt, amíg hozzászokik az új életéhez.

Az új világba való beilleszkedés után az ember továbbra is folytatja azt a dolgot, amely a legnagyobb érdeklődést keltette fel a földi élete iránt.

A tudósok például folytatják kutatómunkájukat, amelynek eredményei mára egyre termékenyebbek.

Mert az új világban új ismereteket fedeznek fel az anyag szerkezetében és az evolúcióban, amelyek a földi életben rejtőztek.

Ugyanígy a földi életben a festészet iránt szenvedélyes emberek továbbra is a szépségre törekszenek, a gondolat hatalmas erejével új alkotásokat hoznak létre. A zenészek felfedezhetik a művészet mélyebb megértését.

A gondolat hatalmas ereje a másik világban nemcsak új műalkotásokat hoz létre, hanem azokat az előnyöket is, amelyek leginkább érdekeltek minket a földi életben. Például a ruhákat és az ékszereket akaraterővel azonnal megváltoztathatjuk.

A vér ugyanígy jön létre. Igaz, Geoffrey Hodson szerint a finom világban nincs rá szükség. Ami az élelmet illeti, a másik világban is elveszíti jelentőségét. Minden, ami a finom test számára szükséges, felszívódik a környező légkörből. Ez automatikusan megtörténik, mint a lélegzetvétel a sűrű világban.

Geoffrey Hodson szerint az ember másvilági életének érzelmi összetevője és körülményei attól függnek, hogy az ember milyen életmódhoz ragaszkodott a sűrű testben.

A barátságos ember egy barátságos világban ébred fel, és egy pesszimista és büszke ember számára az új világ elhagyatottnak és komornak tűnik. Minden érzelem, amely a földi életben uralkodott az emberben, egy másik világban, korábban ismeretlen erővel tapasztalható meg.

Például, ha egy személyt élete során valamilyen kielégítetlen vágy miatt gyötörtek, ez a gyötrelem különösen éles lesz az üldözőjében a finom világban.

De ez a szenvedés nem tart örökké. Hodson szerint ezeknek akkor lesz vége, ha elfogy az ezen vágy kielégítésére fordított energia.

Ha az ember áthalad a szenvedésen és leckét tanul belőlük, azt örökre megtanulja.

A tanulság hatással lesz a következő életére. Ebben az ember undort fog érezni azokkal a vágyakkal és bűnökkel szemben, amelyek miatt szenvednie kellett a finom világban. Így az ember felemelkedik önmaga spirituális megismerésében.

“Egy szeretett személy elvesztése elkerülhetetlenül nehéz, de kiderül, hogy gyakorlatilag nincs min szomorkodni.

Mert a halál felszabadulás és átmenet egy jobb élet felé. A születés nem kezdet. A halál nem a vég.

Az első és a második is csak ismétlődés az életek sorozatában, aminek köszönhetően közeledünk a belső tökéletességhez,”

– írja Geoffrey Hodson kutató.

Forrás: ÚjVilágtudat