Atomreaktorokban kitenyésztett organizmus kerülhet a vakcinákba? Megváltás, vagy a fegyver, amivel kipusztítjuk magunkat?
Az egész vakcinagyártást megváltoztathatja – állítják.
A NASA is benne van a kutatásban és fejlesztésben.
Mekkora lehet a veszélye egy “nem megfelelően összerakott” védőoltásnak, mely kiirthatná az emberiséget is? Szakértőket kérdeztünk.
Egy gammasugaraknak és röntgensugaraknak is ellenálló, atomreaktorok belsejében felfedezett mikróba lehet a kulcsa a jövő védőoltásának.
Ezt pedig egyszerre izgalmas és sokak számára aggasztó, tulajdonképpen nem is teljesen alaptalanul.
A NASA és az amerikai tudományos akadémia az elmúlt évek során fedezett fel valamit, ami ennek az egésznek az alapja lehet.
A Deinococcus radiodurans nevű extremofil baktériumról ugyan már 1956 óta tudtak, de csak nemrégiben kezdték el alaposabban vizsgálni.
A baktérium akár 5000 gray sugárdózist is kibír, ami nagyjából 150-szerese az emberre halálos mennyiségnek.
A toxikus vegyszereknek, az erős savaknak, a forróságnak és a nagy hidegnek is ellenáll a sugárzáson kívül, és felfedezése óta a világ számos gyakorlatilag élhetetlennek gondolt részén megtalálták már.
A baktérium ugyanúgy előfordul az atomerőművek hűtőtartályaiban, mint az Antarktisz száraz völgyeinek kopár gránitján, de a Nemzetközi Űrállomás külsején is képes volt túlélni.
A tudományos vélekedés az róla, hogy gyakorlatilag elpusztíthatatlan.
És EZT próbálják most egy vakcinába rejteni, és az emberek vénájába beoltani?
A kérdés ennél jóval bonyolultabb…
Mike Daly, a Pentagon által irányított egyik orvosi egyetem molekuláris biológusa, aki évtizedek óta foglalkozik a baktériummal elmondta: hogy oltásba közvetlenül ugyan nem fogják beletenni, de a baktérium tanulmányozása során nyert tudást fel fogják használni a jövő oltásainak kifejlesztésében.
Egy védőoltás azért működik, mert hasonlít a fertőző mikrobára, ami ellen „véd”, így képes felkészíteni az immunrendszert a tényleges kórokozó azonosítására és elpusztítására, maga ugyanakkor nem okoz károkat a testben.
Ezt sok esetben még ma sem egyszerű megvalósítani. 2012-ben például az amerikai járványvédelmi központ 42 ezer új szamárköhögéses esetet regisztrált, ami 1955 óta a legnagyobb esetszám volt.
A háttérben nem az elégtelen orvosi ellátás, az oltásellenesség vagy egy ellenállóbb baktériumtörzs állt, hanem egy megbízhatatlan, a bakteriális töredékekből nem megfelelően „összerakott” védőoltás.
Szóval sajnos nagyon is megvan olykor a veszély arra, hogy olyan dolgot szabadítunk ezzel a nyakunkba, ami az egész emberiséget vagy legalábbis egy jó részét jobb esetben csak megbetegíti, rosszabb esetben ki is irtja.
Persze ez az egyik legszélsőségesebb forgatókönyv a tudósok szerint, akik óva intenek az oltásellenességtől, hiszen ugyanakkor az is tény, hogy rengeteg oltás kifejezetten az emberiség fejlődésének javára vált.
Ma a csecsemőhalandóság rengeteg kisbaba életét követelné meg, ha nem lennének oltások.
Minden azon múlik, hogy a következő generációs, merőben más módon működő vakcinák kutatása mennyire szigorúan van szabályozva.
A hosszútávú, akár évtizedekben mérhető hatásait amúgy is alig lehetett mérni, szinte csak utólag valamennyi vakcinának, vagyis ebben a tekintetben mindig is kísérleti egerek leszünk mi maguk is.
Daly elmondása szerint a mangán antioxidánsokkal megvalósítható, hogy az ember kitenyészt egy patogént, majd kiírtja annak a genomját (akár RNS, akár DNS adja a géneket), miközben megőrzi mindazok struktúrákat, peptideket és más összetevőket, amelyek a vírus vagy baktérium felszínét alkotják.
Mintha az igazi kórokozó szellemét gyártaná le.
A mangán oxidánsok gyakorlatilag egy inaktivált patogént hagynak hátra, amelynek szinte egyáltalán nem sérültek a felszíni fehérjéi.
Ez pedig a védőoltásokon dolgozó független szakértők szerint is óriási előrelépést jelenthet a területen, különösen most, a COVID-19 világjárvány idején.
Az egyetlen rizikós része a módszernek, hogy a védőoltás nagy mennyiségben való legyártásához először óriási mennyiségben kell előállítani a patogéneket, aminek megvan a kockázata.
Nem véletlen, hogy egyelőre egyik vakcinán dolgozó kutatócsoport sem próbálkozott a vírusrészecske tömeges előállításával.
Ez kicsit olyan, mint amikor Pandora-szelencéjével játszanak.
Ha véletlen valaki kinyitja, nem biztos, hogy aztán sikerül azt visszazárni…
