Áttörés küszöbén: a halál utolsó óráival számolhat le az emberiség
A halhatatlanság küszöbén vagyunk – állítják a tudósok. A halállal való leszámolásért azonban az emberiség komolyabb árat fizet majd, mint hinnénk… ez pedig talán még rosszabb, mint a halál!
A halál utolsó órái
Ki ne szeretne örökkön örökké élni? Amikor elvesztjük egy szerettünket, vagy személyesen érint meg minket a halál, mindig emlékeztet minket az élet arra, hogy mennyire múlandó, és hogy mi is bármikor sorra kerülhetünk, hogy aztán beteljesítsük feladatunkat a körforgásban.
Mióta ismerjük az elmúlást, azóta próbáljuk átverni a kaszást. Azóta az öröklét nyomait keressük a vallásban és a tudományban.
A halhatatlansággal már nagyon régóta kacérkodik az emberiség. Nem véletlen, hogy ennek a vágynak a nyomait különféle ősi legendákban, mítoszokban, mesés történetekben is felfedezhetjük.
Azonban míg például az örök fiatalság forrását soha nem találtuk meg, addig a tudomány és a technológia komoly erőfeszítéseket tett az elmúlt 15-20 évben a témában.
Mára ott tartunk, hogy gyakorlatilag a tudósok kezében van a kulcs ahhoz, hogyan lehetne örökké élni, és ez nem holmi lózung: ténylegesen a küszöbén vagyunk ennek.
Ez két módon történhet meg a jövőben: egyrészt digitális módon, a tudatunk lemásolásával, majd annak egy másik testbe való “betöltésével” érhetjük el, hogy örökkön örökké létezzünk.
Azonban létezhet biológiai megoldás is, mert az utóbbi időkben rengeteg öregedést visszafordítani képes eljárást fejlesztettek ki.
Az előrejelzések egyike szerint 2030-ra “az emberiség legazdagabbjai elérik a Hosszantartó Örök Életet” és ez lesz az a pont, ami után azoknak, akik hozzáférnek ehhez a regenerációs-orvosi terápiához, a várható élettartama minden évben egy további évvel nőni fog.
Ez pedig azt jelenti, hogy szerencsével és óvatos életvitellel néhány ember jó eséllyel örökké élhet.”
Az örök élet ára
A halhatatlanságnak azonban ára lesz. Ha valóban elérhetővé válik, biztosak lehetünk benne, hogy először a gazdagabb réteg fogja tudni igénybe venni.
Vagyis a jövőben kialakul egy olyan szupergazdagokból álló “örökifjú” kaszt, mely a világuralmát azzal fogja megszilárdítani, hogy leválthatatlanok és túlélhetetlenek lesznek.
Egyúttal egy másik szempont és elgondolkodtató probléma lesz az, hogy mihez kezd majd az ember az örökléttel.
Az az egyszerű ember, aki mindannyiunkban ott van: az emberi létezést ugyanis egy íves jellemfejlődésben lehetne jellemezni. Az élet körforgását rúgnánk fel azzal, ha túljárnánk a halál eszén.
Az ember eredendő útja a megszületés, az élet MEGÉLÉSE, és a halál.
Ahogyan a tavaszt is a nyár, majd az ősz és a “pusztulás” követi a téllel.
Céltalan öröklét, megőrülő civilizáció?
Az emberi személyiség jelentős változásokon menne át generációról generációra.
Az emberiség akár bele is őrülhet ebbe az öröklétbe. Semminek nem lesz tétje, mivel az idő bizonyos értelemben elkoptatott fogalommá fog válni.
Talán születésnapokat sem fogunk ünnepelni többé… csak nézzük és nézzük az egyre szaporodó gyertyákat, amiket aztán már mi maguk sem fogunk számon tartani.
Elvégre mindegy lesz, hogy ki hány száz éve koptatja maga alatta talajt.
A temetőket lezárják, mert vagy alig lesznek halottak, vagy egyáltalán nem lesznek.
A kaszás meg csak vár majd, a révésznek pedig felkopik az álla, mert nem kell már senkit átkísérnie a másvilágra.
Tedd fel magadnak a kérdést: Te mihez kezdenél, ha egyszer csak arra ébrednél, hogy időd, mint a tenger?
Eleinte az öröklét által nyújtott tengernyi idő mindenkit felszabadítana. Óriási távlatok nyílnának, a kérdés csak az, hogy ez hová vezet hosszú távon?
Ijesztő távlatok, az öröklét “ára”
Robert Jastrow a kérdés kapcsán egyszer az alábbiakat mondta:
“Áldás lenne azoknak, akiknek kutakodó elméjük van, akik csillapíthatatlanul szomjazzák a tudást. Az a gondolat, hogy egy örökkévalóságon át szívhatnák magukba az ismereteket, nagy megnyugvást jelentene nekik. Azoknak viszont, akik úgy gondolják, hogy már mindent megismertek, amit meg lehetett, és nem nyitottak az új dolgokra, az örök élet kilátása egy rettegett átok lenne. Nem tudnák mivel kitölteni az idejüket.”
Nagyon sokak számára áldás lenne az a tengernyi idő, amit kapnak. Az emberiség azonban az örökléttel súlyos árat fizetne.
A társadalomban és az állam működésében is jelentős változásokat idézne elő az öröklét.
Egy gazdag ember halálakor az addig összegyűjtött vagyona a családjára száll, esetleg eladományozza, bizonyos országokban pedig adó formájában visszafolyik a közös büdzsébe.
De mi van akkor, ha a vagyon gazdája sosem hal meg? Mi történik, ha vagyona nem csupán 20-30-40 évig koncentrálódik, hanem 2-3-4 évszázadon át is?
Egy másik fontos kérdés: ha az emberek tényleg 100 évig, vagy akár örökké fognak élni, mi állítja majd meg a várható népességrobbanást?
Egyesek szerint a gyerekvállalás idejének lecsökkentésével ez a probléma kiküszöbölhető – és így megőrizhetünk egy stabil globális népessége
Az azonban már most biztos, hogy az örök élet elérésével a gyerekek létszáma csökkenni fog, és fehér hollónak számítanak majd a sok idős ember között.
Az is kérdéses, vajon az emberiség elfogadja-e hogy gazdag “arisztokraták” örökké élhetnek, vagy azért bevezetnek egy felső korhatárt a pénz és a rang arányában?
