Bizonyították: tényleg gyorsabban telik az idő, ahogy öregszünk, azt is megfejtették, hogy miért

Bár a teljes magyarázat még a szakemberek számára is kérdéses, sikerült bizonyítani a furcsa jelenséget, amit mindenki tapasztal, ahogy az ember idősödik.

Óriási rejtély az idő múlása

Te is kaptad már azon magad, hogy a gyerekkoron merengsz, a régi emlékeken, és azon, hogy régen minden olyan lassan telt?

Amikor egy-egy tanóra nagyon sok időnek tűnt, a suli egy örökkévalóságig, és sokunk azt gondolta, hogy talán soha nem fogunk felnőni.

Szeretnénk tudatni veled, hogy ez az érzés létező jelenséget takar, nem holmi nosztalgikus merengésről van szó.

Az idő ugyanis egyre gyorsul, ahogyan mi megöregszünk. A tudósok azonban ezidáig nem találtak még rá magyarázatot.

Próbálják megfejteni, mi okozza

Az egyik elképzelés, hogy az öregedés fokozatosan a biológiai óránkat is átállítja, ahogy az anyagcserénk lelassulásával a szívverésünk és a légzésünk is lassul.

Mivel gyerekkorban egységnyi idő alatt több ilyen biológiai markert tapasztalunk, mint később, olyan, mintha egyúttal több idő is telne el közben – vagyis ugyanazt az időt sűrűbbnek éljük meg.

Egy másik elmélet szerint inkább az lehet a dolog kulcsa, hogy az idő múlásának érzékelése összefügg azzal, hogy mennyi új információt észlelünk.

Mivel gyerekkorban egy csomó új inger ér minket, ezeknek a feldolgozása tovább tart, így megint csak hosszabbnak éljük meg ugyanazt az időt.

Egyébként ugyanez az összefüggés magyarázhatja azt is, miért számolnak be sokan arról, hogy egy baleset előtt szinte lassított felvételként érzékelik az eseményeket.

Lényegében ennek egy lehetséges megoldása vagy változat az, hogy amikor újszerű helyzetekbe kerülünk, arról az agyunk szimplán részletgazdagabb emlékeket “készít”, mert új, merőben más impulzusok érik. Emiatt pedig az egész eseményt hosszabbnak érezzük.

A szabadesés kapcsán végeztek egy kísérletet nemrégiben, ami lényegében ezt az elméletet igazolta.

Az idősödéssel járó furcsa időérzékelés tehát valós, és nagyon valószínű, hogy megtalálták végre rá a végső választ.

Egyszerűen arról van szó, hogy ahogy öregszünk, kevesebb újdonsággal találkozunk, nem mozdulunk ki a mindennapos, megszokott rutinjainkból.

Emiatt gyorsabban dolgozzuk fel az információkat, emlékeket, és úgy tűnik, mintha gyorsabban pörögne az idő.

A biológiai háttere is megvan

Jól meghatározható az egésznek a mikrobiológiai háttere is.

Az új emlékek feldolgozása ugyanis magasabb dopamin termeléssel jár, ez pedig az idő érzékelésében segít nekünk. A kutatók azt találták, hogy 20 éves korunk utána dopamin termelés elkezd folyamatosan visszaesni.

Az egész jelenségben azonban van egy csavar, amit végtére mégsem tud egyetlen elmélet- még ez sem – megmagyarázni.

Mégpedig az, hogy a szubjektív időérzékelés miért válik egyre gyorsabbá az idő múlása, miért lesz fokozatosan egyre intenzívebb…?

Erre ad választ a legelegánsabb, tisztán matematikai magyarázat. Eszerint az időt ugyan lineárisan mérjük, de az időérzékelésünk nem lineáris, hanem logaritmikus.

Ha az időt a hagyományos lineáris módon képzeljük el, a 10, 20 és 30 éves korunk közötti távolság pontosan ugyanakkora.

A logaritmikus skála lényege viszont éppen az, hogy hatványozottan egyre nagyobb a távolság a fokai között. Így működik például a földrengések erősségét mérő, tizes logaritmus alapú Richter-skála: minden egyes fokozat az előző tízszerese.

Na de hogy jön ez egyáltalán ide, miközben nyilván senki nem számolgat logaritmikus egyenleteket a gyerekkoráról nosztalgiázva?

Úgy, hogy a fenti elképzelés szerint azért fogjuk fel így az idő múlását, mert egy adott időegységet valójában mindig a már megélt időtartam arányában érzékelünk.

Emlékek törlődése, viszonyítás a megélt időkhöz

Tudtad például azt az érdekességet, hogy az agyunk 7-8 éves korunkban törli a legelső emlékeket, melyeket 3-4 éves korunkban szereztünk?

Persze mindenki más, vannak kivételek, és 3 éves kor előtti emlékfoszlányok, de ez ritka az embereknél.

Márpedig ez az arány értelemszerűen annál nagyobb, minél fiatalabbak vagyunk: egységnyi idő, vagyis egy év egy kétévesnél az addig leélt élete fele, így extrém hosszúságú időnek tűnik.

Egy tízévesnél ugyanaz az egy év már csak az addig megélt idő 10 százaléka, így nem is tűnik olyan nagy dolognak. 20 évesen pedig már csak 5 százalék, és így tovább.

A másik irányból nézve: ahhoz, hogy 20 évesen ugyanolyan arányú időnövekedést tapasztaljuk meg, mint kétévesen egyetlen év alatt, ekkor már 10 évre van szükség.

Az 5 és 10 éves kor közötti időszakhoz hasonló időtapasztalat pedig éppen olyan hosszúnak tűnhet, mint a 40 és 80 év között eltelt idő.

Gyakorlatilag 7 éves korunkra túl vagyunk az életünk során érzékelt idő felén – az oké, hogy az idő repül, de úgy tűnik, ahogy öregszünk, ezt egyre inkább zuhanórepülésként éljük meg.