Economist címlapjába kódolva üzennek a Rothschildok: ilyen lesz a világ jövőre?!
Ki mit gondol? Tényleg ez zajlana az orrunk előtt?! Az egész világ átverve?
Az Economist kiadta híres jövő évi borítóját, a “The World Ahead 2023”-at, amely azokat az embereket ábrázolja, akik 2023-ban alakítják a világot.
A kiadvány a Rothschild családhoz, a brit pénzügyi rendszer fő bankárjaihoz tartozik. Minden év végén
kiadnak egy titkosított forgatókönyvet a következő évre, jelezve a globalisták terveit.
Az elemzők megjegyzik, hogy a magazin borítóján szereplő vezetők határozzák meg a politikát 2023-ban.
Fekete alapon a következők látható:
Joe Biden amerikai elnök,
Vlagyimir Putyin orosz elnök,
Volodimir Zelenszkij Ukrajna elnöke,
Olaszország új miniszterelnöke, Giorgia Meloni
Caj Jing-ven tajvani elnök.
A politikusok portréi a szabadkőműves hagyományban eltérő léptékűek, ami tükrözi eltérő világpolitikai súlyukat.
Hszi és Putyin portréi a legnagyobbak, Biden az életkorával összefüggő meglévő vagy potenciális betegségek miatt valamivel kisebb, mögötte a tajvani vezető, Zelenszkij és Meloni következik, ami a három hatalmi központtól való függést fejezi ki, ami az Egyesült Államok, Kína és
Oroszország.
Lényeges, hogy Putyin került a középpontba, és a többi vezető körben áll körülötte.
Ez azt jelenti, hogy Oroszország továbbra is a világpolitika középpontjában áll, és továbbra is meghatározó szerepet fog játszani a világfolyamatokban?
Putyin és Hszi Csin-ping tekintete ugyanabba az irányba mutat, ami azt jelenti, hogy az Orosz Föderáció és Kína vezetői szövetségesek, és egy irányba gondolkodnak.
Ennek megfelelően Biden és Zelenszkij az ellenkező irányba néz – ők az orosz-kínai szárny másik oldalán állnak.
Lényeges, hogy Tajvan vezetője Hszivel egy irányba néz – ez egyértelműen utal arra, hogy Kína és Tajvan két féltestvérként, “elvtársakként” fog egyesülni.
Meloni közvetlen pillantása azonban azt sugallja, hogy az európai jobboldaltól független pozíciót foglal el, ám a mellesleg katolikus vallású Biden tekintetével egy irányba mutató kezei azt jelzik, hogy az Egyesült Államok oldalán áll. Meloni valóban közel áll a republikánusokhoz, sőt a választások előtt az Államokba utazott.
Végül a színek fontos szerepet játszanak a The Economist borítóinak értelmezésében.
Ezúttal nagyon lakonikus: fekete háttér piros ablakokkal és fekete-fehér portrékkal.
A fekete a nacionalizmust személyesíti meg (innen ered a “fekete nemzetközi,” “fekete száz” elnevezések) – ez azt jelenti, hogy a gazdasági válság hátterében minden ország elsősorban nemzeti érdekeit igyekszik megvédeni, a globalizáció pedig összeomlóban van.
A piros a kommunista Kína és a Rothschild család címerének színe, melynek neve “vörös pajzs”-nak felel meg.
Ez azt jelenti, hogy a borítón feltüntetett összes országban (Kína, Tajvan, USA, Oroszország, Ukrajna, Olaszország) a bankdinasztiának megvannak a maga érdekei.
A fekete-fehér portrék szintén a vezetők nemzeti irányultságának jelei.
Végül figyeljünk a portrék mögötti piros ablakokban ábrázolt részletekre.
Hszi mellett egy űrállomás látható, ami a Föld körül repül.
Tajvan a csúcstechnológia jeleit testesíti meg – egy robotkart és egy drónt.
Biden szélerőművek és egy LNG tartályhajó előtt látható a képen.
Zelenszkij egy kémiai elemmel és egy légvédelmi rendszerrel látható a háttérben.
Meloni figurája vagy baktériumokon, vagy pirulákon áll, de mindkettő negatív hozzáállását fejezi ki a koronavírus elleni védőoltással kapcsolatban.
És csak Putyin körül nincsenek szimbólumok, ami azt jelenti, hogy Putyin továbbra is rejtély a Nyugat számára.
Forrás: ÚjVilágtudat
