Egy lakás áráért árulták a kórházból eltüntetett csecsemőket: az emberkereskedelem titkolt “nagy ipara”
Ez az, amit soha nem fogsz a tévékben és a mainsteram médiában hallani.
Túl sok érdek fűződik hozzá, és túl nagy darázsfészekbe nyúlna bele bárki, aki ezt az egészet felgöngyölítené…
A gyermekrablások vélhetően az 1970-es évek végén kezdődhettek, és nem tudni mikor értek véget, akadnak, akik szerint ma is előfordulnak hasonló esetek.
A hivatalos becslések szerint mintegy kétezer gyermeket raboltak el a kórházi személyzet tagjai és a közvetítők.
De vannak olyan feltételezések is, amelyek szerint a szervezett bűnözés már az 1950-es években megszervezte a szerbiai gyermekrablásokat és az áldozatok száma tízezer körül lehet.
Az elrabolt gyermekeket tömörítő szervezet szerint az újszülöttek többsége a skandináv országokba, illetve Németországba került, s egy-egy gyermekért 15-40 ezer eurónyi összeget fizetnek az örökbefogadók.
Az anyáknak azt mondták, gyermekük hirtelen meghalt, ám a holttesteket – amik persze nem is voltak – nem adták át a családnak, s szabálytalanok voltak a halotti anyakönyvi kivonatok is, már ha egyáltalán kiadták azokat. Az utólag rekonstruált esetek között nagyon sok hasonlóság van.
A gyermekeket úgy nyilvánították halottnak, hogy a család nem kapott megfelelő dokumentumot a halál okáról, a szülők meg sem nézhették a gyermeket, általában fiatal házasok első újszülöttje tűnt el, az esetek többsége a hétvégén történt, sok esetben ugyanaz az orvos állapította meg a halál beálltát, az ikrek esetében pedig mindig az egészségesebb baba tűnt el.
„Amikor felocsúdtunk az első sokkból, meg akartuk látogatni a lányunk sírját. De a temetőben közölték velünk, hogy a kórház nem adta ki a holttestet, és nem küldött semmiféle hivatalos dokumentumot sem.
Ezután elmentem a kórházba, ahol egyértelműen hamisított anyakönyvi kivonatot tettek elém”
– mesélte az egyik elrabolt gyermek apja, Goran Filipovics.
A hálózat állítólag vilgászerte műkdöhetett, rengeteg gyermeket elrabolva.
Ez azt erősíti, hogy hazánkban is történhettek esetek, ugyanakkor bár vannak nem megerősített történetek itthon is, minden hitelt érdemlően nem álltak komolyabb ügyekben a nyilvánosság elé emberek.
Az azonban másfelől nyílt titok, hogy Magyarország is évtizedek óta rossz statisztikákkal rendelkezik a 18 év alatti, főleg 14 év alatti gyerekek eltűnése kapcsán.
Egy kisvárosnyi tűnik el évente, azonban hiába kerül elő nagy részük, néhány százalékuknak örökre nyomuk vész, feltehetően a gyermekrabló hálózatok ténykedései miatt.
