“Elegem van Romániából, Erdélyemet akarom!”: “Ha a magyarok nem lettek volna, ma Erdély sem létezne!”
Tizenhét évvel ezelőtt írta meg a román publicista a legendás, “Elegem van Romániából, Erdélyemet akarom!” című kiáltványát.
Azóta a fősodratú bukaresti média és politika fő hazaárulója, és persze a magyarok, meg a maroknyi (de azért egyre több) valóban erdélyi identitással bíró román kedvence.
A foter.ro tudósításából kiderül: Kolozsváron ismét szép mélyütést vitt be a román soviniszta személetmódnak.
A transzilvanista fenegyerek, a Sapientia Erdélyi Magyar Egyetem hallgatói önkormányzatának meghívására tartott előadást.
Már az elején beszólt az erdélyi autonómia-petíciót egy mozdulattal szőnyeg alá söprő Klaus Iohannis elnöknek.
Gherman szerint “lesújtó, hogy az államfőnek el kell magyarázni, mi fán terem az önrendelkezés”.
Rámutatott: a román politikai elit évek óta a decentralizációról, a régiók nagyobb önállóságáról beszél, ám amikor ezt valahol meg is akarják valósítani, azt az “ország egysége elleni támadásként” értelmezik és elutasítják.
Érdekes, hogy követendő példaként nem is a baszkföldi, vagy a dél-tiroli autonómiát hozta fel (nyilván tudva, hogy ezeket a modelleket Bukarest soha nem fogadná el), hanem a lengyel vajdaságok rendszerét, amelyben sokkal nagyobb szerepe van a helyi szintű döntéshozatalnak.
A többek közt Székelyföldet is feldaraboló “fejlesztési régiókat” súlyos tévútnak tartja, mert azok határait a történelmi hagyományokat semmibe véve “úgy húzták meg, mint az afrikai gyarmatokét.”
Csak összefogva
Gherman úgy véli, Erdélyben nincs külön magyar autonomista ügy, és román autonomista ügy. Az önrendelkezést csak összefogva lehet kiharcolni.
Elképzelése szerint Romániát kilenc történelmi nagyrégióra kellene bontani, ezek a következők lennének:
- Máramaros
- Partium
- Erdély, Bánság
- Havasalföld
- Olténia
- Bukarest
- Dobrudzsa
- Moldva
- Bukovina.
Ezeken belül létrehoznának kisebb, különleges jogállású régiókat, “autonómiákat az autonómián belül”. Gherman három ilyet nevezett meg:
- Székelyföld
- Duna-delta
- Zsil-völgye
- Tusványos
Ghermannak akkor sem remeg meg a keze, ha a román történelmi mítoszokhoz kell hozzányúlni.
Szerinte a “románok ezer éves elnyomása” hamis legenda. Rámutatott, hogy a két legnagyobb parasztfelkelést két magyar, Budai Nagy Antal és Dózsa György vezette.
Ha a románok olyan brutálisan el voltak nyomva a középkorban, miért nem ők lázadtak fel? – teszi fel a kényelmetlen kérdést?
Ám az igazi atombombát akkor dobta le, amikor Székelyföldről beszélt. Elmondta, hogy, amikor egy alkalommal a családjával Tusványosra utaztak, a fia megkérdezte tőle:
Apa, átmentünk másik országba? Itt minden olyan tiszta és rendezett!
Gherman nem tudja elképzelni Erdélyt magyarok nélkül. Sőt, szerinte a régió szellemiségének igazi letéteményesei ők.
Ha a magyarok nem lettek volna, ma Erdély sem létezne.
Úgy járt volna, mint Moldva, amit az 1878-as egyesülés (ekkor olvadt össze a másik román fejedelemséggel, Havasalfölddel) után Bukarest letarolt. Itt viszont még megmaradt az erdélyi identitás.
Alaposan kiosztotta az RMDSZ-t is, amely szerinte csak politikai és gazdasági haszonszerzésből, a választási kampányok idején foglalkozik az autonómiával:
A koalíciós tárgyalásokra az autonómiával mennek be, de fakitermelési engedéllyel jönnek ki.
Úgy véli, egy olyan pártra lenne szükség, amelyben magyarok, románok és németek együtt küzdenének Erdély autonómiájáért.
Gherman nem tett lakatot a szájára akkor sem, amikor a nemzetközi helyzetről beszélt.
Úgy véli, a kelet-ukrajnai konfliktus fő felelőse a Janukovics megbuktatása után hatalomra került kijevi vezetés, amelynek “első dolga volt, hogy megnyirbálja a nyelvi jogokat és a helyi közösségek autonómiáját.”
