Elsüllyedt sziget a Balaton közepén: megtalálták a legendás magyar Atlantiszt?!
„Amatőr búvárok közlései éppúgy, mint a Magyarország az űrből című album űrfényképei ezt valószínűsítik. A Balatont ábrázoló űrfelvételek ezen a ponton elszíneződést, sötétebb foltot mutatnak”
Egyre biztosabb hogy létezik, és ha így halad, akkro hamarosan felszínre is kerülhet a magyar Atlantisz.
Egy kutató párhuzamosan foglalkozott különféle jelenségekkel, és a magyar tengerhez kapcsolódóan is akadt egy elképesztő elképzelése.
Zelkó Zoltán úgy gondolta, hogy körülbelül 5-8 méterrel a vízfelszín alatt egy elsüllyedt sziget nyugszik a Balaton közepén.
Kutatásai során olyan geometriai összefüggéseket fedezett fel bizonyos szent helyek között a Balaton északi és déli partján, amelyeknek a metszéspontjai érdekes módon pontosan a tó közepén találkoznak.
Vagyis nem kizárt, hogy a sziget egyfjata szakrális hely is lehetett, mint annak idején a legendás Atlantisz is.
A magyar “Hutlantisz” rengeteg soha nem látott építményt, utcákat de akár aranykincseket is rejthet.
Meglepő ugyanis, hogy ha a térképen egy vonallal összekötjük Badacsonyt és Veszprémet, akkor ezen az egyenesen szokatlanul sok templomot találunk: Kékkút, Köveskál, Monoszló, Balatoncsicsó, az árokfői templomrom, Szentjakabfa, Óbudavár, Mencshely, Barnag, Tótvázsony stb.
A tornyok ily módon egy római kommunikációs rendszerre alapozódott hírközlési hálózat alkotóelemei, ha úgy tetszik, hírtovábbító állomások is lehettek
– mondta.
Zelkó Zoltán szerint elképzelhetetlen, hogy véletlenről lenne szó.
Az említett templomok, illetve romok pontosan egy olyan nyílegyenes vonalra esnek, ami összeköti őket.
És ez még nem minden! Feltételezte továbbá azt is, hogy ahol azok a metszéspontok találkoznak, ott lehet egy elsüllyedt sziget.
Amatőr búvárok közlései éppúgy, mint a Magyarország az űrből című album űrfényképei ezt valószínűsítik.
A Balatont ábrázoló űrfelvételek ezen a ponton elszíneződést, sötétebb foltot mutatnak.
A Petőfi Népe napilap egyik, szintén 1983-as újságja szerint a templomok java része a római birodalomból fennmaradt romokra épültek.
A római templomok annak idején egy hírközlési rendszer részeként látták el feladatukat, így elképzelhető, hogy a középkori, már a romokra új templomokat felhúzó építészek direkt másolták le a kommunikációs célokat szolgáló rendszert.
Vagyis egykor a tó két partján élő emberek így kommunikáltak egymással, fény- vagy füstjeleket küldtek a déli partról és azt az északi oldalon vették, majd továbbították a jeleket például Veszprém felé.
