Eltűnhet az emberiség fele: egy kutató szerint apokalipszis vár a civilizációnkra
Ha igaza van, akkor egy minden eddiginél durvább fenyegetés előtt állunk.
Az emberiség nagy része épphogy csak túljutott a történelmi pusztítást hozó koronavírus-járvány első hullámán, éppen kezd mindenki egy kicsit fellélegezni, amikor megjelenik egy könyv, ami azt állítja:
A 2020 eleje óta tomboló koronavírus semmi ahhoz képest, ami ránk vár. Az igaz végítélet, ami a populáció felét kiirthatja, bármikor bekövetkezhet.
A vírusok “hurrikánskáláján” a koronavírus a maga 0,5-1 százalékos halálozási rátájával kettes, maximum hármas erősségű lehetne – nagyon kemény, de végső soron nem katasztrofális pandémia.
Az igazi nagyágyú, a járványok járványa viszont ötös kategóriájú lesz, halálos veszélyt jelentve a nyolcmilliárdos lélekszámú emberiség minden második tagjára.
Az apokaliptikus vízió szülőatyja Dr. Michael Greger élelmezési szakértő, orvosguru és kutató, aki régóta a húsfogyasztás megveszekedett ellenfele.
Szerinte éppen az állattartás szabadítja majd rá a világra a szupervírust – ami lehet, hogy így lesz, de a dolog hitelességét némiképp megkérdőjelezi, hogy Greger vagyonokat keresett zöldségültetvényei, diétás receptjei és könyvei révén, amelyek Magyarországon is megjelentek (Hogy ne halj meg, Receptek, hogy sokáig élj).
Elmélete ennek ellenére van annyira riasztó, hogy a tudományos világból is felfigyeljenek rá, és 500 oldalas, 3600 lábjegyzettel ellátott könyvére, amely a How to survive a pandemic (Hogyan éljünk túl egy világjárványt) címet kapta.
Teóriája szerint az emberek közeli kapcsolata az állatokkal – hogy fogságban tartjuk, megöljük és megesszük őket – rendkívül sebezhetővé tesz minket a járványokkal szemben.
Minden szál kolbász és sonkás szendvics növeli a kockázatát egy korábbiaknál sokkal halálosabb pandémiának.
Az állatról emberre terjedő kórokozók ellen az immunrendszerünk védtelen, és a mutálódó vírusok villámgyorsan gyilkosokká válhatnak.
A tuberkolózis egy sokáig csak a kecskékben volt jelen, a himlő tevékben, a kanyaró birkákban, a lepra vízibivalyokban éldegélt különösebb gond nélkül – ám amikor emberek fertőződtek meg, elszabadult a pokol.
A koronavírus denevérekben bukkant fel először, és ha Kína egyes területein nem fogyasztanának bőregeret, valószínűleg sosem hallottunk volna róla.
Greger szerint el lehet képzelni, mi történik, ha egy eddig ismeretlen kórokozó nem egy kevesek által fogyasztott állatban bukkan fel, hanem például a csirkékben.
Jelenleg 24 milliárd szárnyast tartanak a Földön a húsáért és a tojásáért – sok helyen zsúfolt és koszos csirkefarmokon -, kétszer annyit, mint 20 éve. Az igazi járványveszélyt szerinte nem egy-egy egzotikus étel jelentheti, hanem a jó öreg csirkecomb.
A madarakban lévő influenza már nem egyszer komoly bajba sodorta az emberiséget (lásd H5N1) – és ha hinni lehet Gregernek, egyre nagyobb a valószínűsége egy végső próbatételnek.
Ahogy a Nobel-díjas biológus, Joseph Lederberg írta:
“Evolúciós versenyben élünk a baktériumokkal és a vírusokkal.
Nincs rá garancia, hogy mi leszünk a túlélők”.
