“Ez az amiért TE a sürgősségin várakozásra kényszerülsz, amikor nem életveszélyes állapotban kerülsz oda…”
“Addig adj hálát a sorsnak, amíg nem a te másodperceid számolja a csapat…” A legelgondolkodtatóbb írás valaha!
“Ez az amiért TE a sürgősségin várakozásra kényszerülsz, amikor nem életveszélyes állapotban kerülsz oda.
Ez az amiért várnod kell, hogy a vizedet feltöltsék.
Ez az amiért várnod kell, hogy a papírjaidat, a gyógyszereidet, a takaród és egyéb más dolgot megkapj.
Ez az a szoba amiben NEM AKARSZ LENNI!
Ez az életmentés, ez a sürgősségi ahova te is jöttél!
Beteg vagy. Fáradt vagy.
Kényelmetlen vagy. Tudjuk.
Ne verd az asztalt mert az ápoló nem hozza időben a gyógyszered vagy nem tölti fel azonnal a vizedet, mert minket arra képeztek ki, hogy minden ilyen tevékenységet azonnal felfüggesszünk amikor életet kell menteni!
Te várhatsz, mert TUDSZ! Annak viszont aki az életéért küzd, másodpercenként esik az esélye a túlélésre amíg nem vagyunk mellette.”
Legközelebb, mielőtt bemész a sürgősségire, vagy ha már bent vagy, gondolj erre a szobára egy pillanatra, mielőtt elégedetlenkedni kezdett!
Addig adj hálát a sorsnak, amíg nem a te másodperceid számolja a csapat…
Legyünk egymással türelmesebbek. Legyünk megértőbbek.
És igen, ezt valakinek kezdeményezni kell, legyél TE az a valaki, még ha nem tökéletes az ellátás, még ha “ez a dolga”, “ezért kapja a pénzét” is.
Mind emberek vagyunk és lehet nem mindig kapunk meg minden úgy ahogy akarunk, és azonnal, de amikor mi kerülünk ebbe a szobába akkor már nem lesz “asztal verés” csak Ima…
