Lemondott a lélegeztetőgépről egy fiatalabb ember javára: igazi csodát tett az olasz atya, RESPECT!
A 72 éves Giuseppe Berardelli a loverei kórházban halt meg koronavírus-fertőzésben, lemondva a lélegeztetőgépről, amit casnigói hívei neki vásároltak.
Csupa mosoly, csupa szeretet áradt belőle, szolgálatkész életének utolsó nagy gesztusa is az önfeláldozás volt
– számolt be róla a magyar kurír.
Tizennégy éven át szolgált Casnigóban. A város korábbi polgármestere így jellemezte:
„Egyszerű, becsületes, nagyon kedves és szolgálatkész ember volt, hívőkkel és nem hívőkkel egyaránt…
Mindig szívélyes volt mindenkivel, készségesen segítette a városi hatóságokat, a különböző szervezeteket is, nem csak a plébánián működőket, részt vett minden rendezvényen anélkül, hogy tolakodó lett volna…
Még a temetések előtt a ravatalozóban is mindig megkérdezte a rokonokat, nem bánják-e, ha ő is ott van, ennyire diszkrét volt.
Mindenki szerette, korábbi szolgálati helyéről sok év után is látogatták. Különös képessége volt arra is, hogy anyagi forrásokat szerezzen, amikor szükség volt rá, a megfelelő ajtókon kopogtatott. Kegyhelyeket hozott rendbe, létrehozta a Don Bosco-oratóriumot…”
Egy egészségügyi dolgozó pedig elmondta:
„Mélyen megrendített, hogy a casnigói esperes, Giuseppe Berardelli atya – akinek plébániai közössége vásárolt egy lélegeztetőgépet – úgy döntött, lemond a gépről, hogy egy nála fiatalabbnak jusson.”
72 éves volt. Egy éve már betegséggel küzdött, de a mosoly mindig ott volt az arcán, elszánt volt és Istenre bízta magát.
Koronavírus-fertőzésben halt meg a loverei kórházban. Szüksége lett volna a lélegeztetőgépre, mégis lemondott róla – talán éppen ez a kép, ami a leginkább jellemzi ezt a nagylelkű papot, aki az elmúlt években városában mindenkit meghódított kedvességével.
„Olyan pap volt, aki mindenkit meghallgatott, tudott figyelni; aki hozzá fordult, mindig számíthatott a segítségére…
Emlékszem, mindig a régi Guzzi robogójával jött, nagyon szerette.
Mindig vidám volt és tele volt lelkesedéssel, békét és örömet hozott közösségeinkbe”
– mondta el róla Clara Poli, aki előző szolgálati helyén, Fioranóban volt akkoriban polgármester.
Hozzátette, neki köszönhető, hogy Fioranóban meg tudták nyitni azt a házat, ahol szükséget szenvedő családoknak és fiataloknak segítenek.
Nem lehetett temetési szertartása, de Casnigo lakói a maguk módján elbúcsúztatták:
Március 16-án délben kihajoltak az erkélyeken, ablakokon és tapssal köszöntek el tőle.
Fordította: Thullner Zsuzsanna
