„Megtörhetetlen vagyok” – mondja az afgán nő, aki hihetetlen kegyetlenségeken ment keresztül
Ha elolvasod a történetét, mélyen el fogsz gondolkodni…
Szinte MINDENEN átment már, nincs borzalom, ami ne történt volna meg vele…!
Afganisztán továbbra is az egyik legveszélyesebb hely a nők számára. Tavaly a hivatalos adatok szerint 3500 erőszakos bűncselekményt követtek el nők ellen, és mivel az ország közbiztonsága egyre rosszabb, vélhetően ez a szám tovább fog nőni.
A nők ellen elkövetett bűncselekmények során a legtöbb áldozat életét veszti. Shakila Zareen azon kevés szerencsések között van, akik túlélték a támadást.
Elmondása szerint nagyon nehéz gyerekkora volt, nem is emlékszik arra, hogy valaha mosolygott gyerekként.
A fiútestvérei kínozták és verték, majd amikor már 17 évesen házasságra kényszerítették, a férje és a sógora is rendszeresen bántalmazta és megerőszakolta őt.
“Nem is tudom, hogy tudtam így felnőni”
-mondta a BBC videóriportjában.
Elmesélte, hogy amikor férjhez ment, mutattak neki egy ostort, és azt mondták, hogy nőként ezt érdemli.
A lány sosem értette, hogy miért kell a nőket verni, és amikor ezt megkérdezte, a családjában lévő férfiak megdöbbentek, mert nincsenek hozzászokva ahhoz, hogy a gyengébbik nem képviselői fel mernek szólni ellenük.
De akkor mérgesedtek el igazán a dolgok, amikor férfi rokonai megtudták, hogy elment a rendőrségre a sorozatos bántalmazások miatt. Ezután a férje egyszerűen meglőtte Shakilát, méghozzá az arcán.
“Emlékszem, hogy arra gondoltam, ez az egész egy rémálom, és reménykedtem, hogy egyszer véget ér majd.
Amikor felébredtem a kórházban, beszélni akartam, de képtelen voltam megszólalni. Aztán láttam, ahogy édesanyám sír, és akkor rájöttem, hogy ez nem egy rémálom volt, hanem az életem egy része”
-emlékezett vissza.
Huszonkét operáción esett át, mire nagyjából helyreállították az arcát, de a lövés olyan károkat okozott rajta, amelyek a mai napig láthatóak rajta.
A történtek után a fiatal nő elhagyta a férjét és családját, egészen Kanadáig ment. Azóta is ott él, és szerencsésnek tartja magát, hogy egyrészt még életben lehet, másrészt, hogy most más, hasonló sorsú nőknek segíthet.
“A múltam olyan fájdalmas volt, hogy éppen ez segített abban, hogy sokkal erősebben térjek vissza. Mindig azt mondom, hogy megtörhetetlen vagyok. Nemet mondok az erőszakra.
Az afgán nőknek nagyon nehéz életük van, és nem hiszem, hogy szép jövő vár rájuk.
Ha én nem szólaltam volna fel, hogy megvédjem a jogaimat, belehaltam volna a kínszenvedésbe és a fájdalomba. A célom az, hogy az afgán nők ne engedjenek az erőszaknak.
Tovább kell küzdenünk a jogainkért!”
-mondja.
