Milliós fizetésből fillérekért zabálnak a magyar politikusok, más meg pusztuljon éhen?!
Ne EZ a vérlázító, nem az árstop!
Nekik telik rá, az átlag magyar embernek meg nem, de 30 éve ugyanaz megy… Még egy bőrt lehúzni a kisemberről!
Konok Péter osztott meg egy igencsak elgondolkodtató képet arról, hogy pontosan mit és mennyiért esznek honatyáink.
Abból a milliós fizetésből, amit a parlamentben való ücsörgésért és bohóckodásért kapnak jobb és baloldaltól függetlenül.
Minden szava arany és igaz:
” Végső soron irigység, ha bosszant, hogy “képviselőink” másfél-kétmilliós fizetésük mellett érdekesen árazott ételeket fogyasztanak az ország egyik legmenőbb és egyben legolcsóbb munkahelyi büféjében.
Mert hát, ugye, belefáradnak a rengeteg munkába, a nép szolgálatába, jólesik néha egy káposztás cvekedli (ami, meglepő módon, kissé túlárazott), vagy egy kis szarvasbélszín sült zöldségekkel – utóbbi másfél doboz cigi áráért, vagy másfél kiló kígyóuborka, netán három kiló kenyér áráért.
Ezek szerint ezt is ki lehet gazdálkodni.
Valóban, nem várhatjuk el azoktól, akiknek átadjuk saját önhatalmunkat, hogy párizsis zsemléken és pörköltszafttal megsuhintott tarhonyán tengődjenek.
Ki szeretné látni a nemzet napszámosait, ahogy a Kossuth téren vizslatják a szemeteseket, és a gazdag nyugati turisták által kidobott fél hamburgerekért harcolnak a galambokkal és a nyugdíjasokkal?
Lakhatási támogatás, utazási támogatás, telefonhasználat, ingyen tablet és laptop, ruhapénz, másfélmilliós alapfizetés, bizottsági helyek utáni pótlék, ingyenes tömegközlekedés, és még nem is tudom, micsoda.
Kétségtelen, hogy bár a képviselőknek nincs szakszervezete, de a legjobb érdekvédelmi pozíciókkal rendelkeznek a munkavállalói szférából – ők maguk döntenek saját juttatásaikról, és érdekeiket így remekül képviselik munkaadóikkal – vagyis velünk szemben.
Egyetlen hiányérzetem van csak a pazar menüvel kapcsolatban: nem látom rajta a képviselőfánkot.
De talán úgy vélte a kínálatot összeállító konyhafőnök, hogy az már mégiscsak cinizmus lenne.
Nem kell feleslegesen hergelni az embereket.”
-zárta gondolatait.
Az egész tényleg nem csak nagyon elgondolkodtató de egyben vérlázító is.
Ezek az emberek milliókért ülnek ott ahol ülnek, és még a menü is olcsóbb nekik, de az átlagemberről folyamatosan újabb és újabb bőrt próbálnak lehúzni adók és egyebek mellett.
Az infláció az egekben, az élelmiszerárak lassan megfizethetetlenek, de nyugodjunk meg.
A felettünk uralkodó öltönyös gazemberek legalább olcsón étkeznek.
