Nem akárki és nem akárhogy olvasott be Várkonyi Andreának Mészáros Lőrinc miatt
“Legalább legyen már benned annyi jóérzés, hogy a saját végtelen szerencsédet nem a dolgozó emberekhez méregeted.
“a király nem méltatja őket figyelemre, nem úgy mint téged, meg azt az egybites agyú csávódat, aki – veled együtt – azt akarja elhitetni a világgal, hogy a tehetsége juttatta oda, ahova, nem pedig az EU-s támogatások magánosításában játszott szerepe.”
Várkonyi Andrea a könyvében unott hivatalnokokkal kapcsolatos élményeiről mesélt, a rendező arra emlékeztette, hogy azok az emberek fáradtak és reményvesztettek.
Ahogy hétfőn már említettük, megjelent Várkonyi Andrea És ezt lehet? Jogod van jól lenni című könyve.
A 444 hosszabb cikkben szemezgetett a legérdekesebb mondatokból, abból az egyiken alaposan felhúzta magát Schilling Árpád rendező.
A “Függetlenség” című fejezet alábbi mondatairól van szó:
„Néhány éve bementünk egy közintézménybe, és amikor kijöttünk, Nóri azt kérdezte: anya, miért ilyen szörnyen unott arccal ül itt mindenki?
Mondom: édes kicsim, azért, mert egész életükben nem csinálnak mást, mint iratokat tologatnak ugyanazzal a három emberrel összezárva egy ronda hivatalban, nagyon kevés pénzért.
Mondom: de jó, hogy észrevetted! Látod, nem azért papolom, hogy tanuljál, mert mindenáron nevelni akarlak, hanem azért, hogy felnőve majd dönthess úgy, hogy te nem egy hivatalban akarsz ülni.”
Schilling egy Facebook-bejegyzésben idézte a mondatot, majd úgy kommentálta a nemrég Mészáros Lőrinccel megházasodó Várkonyi mondatait:
“Nem, nem unott arccal ülnek ott az emberek, hanem fáradtan és reményvesztetten, mert ők is tanultak és hajtottak, de ezt a kutya sem honorálta nekik” – kezdi, majd azzal folytatja, hogy azok az emberek a közintézményben dolgoznak és szenvednek, mert “a király nem méltatja őket figyelemre, nem úgy mint téged, meg azt az egybites agyú csávódat, aki – veled együtt – azt akarja elhitetni a világgal, hogy a tehetsége juttatta oda, ahova, nem pedig az EU-s támogatások magánosításában játszott szerepe.
Majd így folytatja:
“legalább legyen már benned annyi jóérzés, hogy a saját végtelen szerencsédet nem a dolgozó emberekhez méregeted.”
