“Noézist éltem át és megértettem az egész kozmoszt” állítja érzéstelenítés után egy pszichiáter
Azzal tért vissza, hogy az egész emberiségnek átadja a végső megoldást a minket körülvevő mindenséggel kapcsolatban.
A Warwicki Egyetem pszichiátere megpróbálta feloldani a misztikus tapasztalatok tudományos érvényességét azáltal, hogy leírta saját transzcendentális találkozását, miközben kijött az általános érzéstelenítésből.
-számolt be róla az ÚjVilágtudat.
Swaran Singh professzor a Journal of Nervous and Mental Disease című folyóiratban részletezi a furcsa jelenséget, és elmagyarázza, hogyan jutott el oda, hogy “megértse a kozmoszt, nem a tudás kognitív értelmében, hanem tapasztalati módon, amit nehéz megfogalmazni”.
Magát az élményt leírva felfedi, hogy azt egy “noetikus tulajdonság” hatja át, amelyet “a kinyilatkoztatás és a teljes megértés érzéseként” határoz
meg.
A szerző szerint a furcsa esemény tíz-tizenkét percig tartott, és lehetővé tette számára, hogy “teljesen megértsen valamit, amit korábban soha nem tudott”.
“Nem tudom, honnan tudom, de tudom, hogy tudom,” – írja, mielőtt elmagyarázná, hogyan értette meg teljesen a “tér, idő, energia, anyag és élet”
közötti kölcsönhatást.
“Az élet egyik formáról a másikra változik, de az életerő teljes mennyisége állandó és stabil marad,” – mondja.
“Egyik életforma növekedése a másik rovására megy, és élet esetén az egyik életforma a másik eltűnésével annak rovására jelenik meg.”
Singh, hogy megpróbáljon megbizonyosodni ennek a váratlan információnak a forrásáról és létjogosultságáról, kitart amellett, hogy “neurális alapjának kell lennie ezeknek a jelenségeknek”.
Mélyebbre ásva a kérdésben elmeséli, hogy az olyan agyi régiók aktiválódása, mint az insula, a premotor cortex és az inferior parietális lebeny, mind szerepet játszott a meditáció során vagy pszichedelikus szerek hatása alatti misztikus élmények generálásában.
Azt is megjegyzi, hogy saját agyi tevékenységében minden ilyen változást nagy valószínűséggel “méreg/kábítószer okozta zavart állapot” váltott ki, ugyanakkor fenntartja, hogy a tapasztalatok során szerzett ismeretek érvényesek és hitelesek voltak.
Így zárja be a szakadékot az empirikus tudomány és a tiszta tapasztalat meghatározhatatlan ereje között, és azt állítja, hogy bár az idegi tevékenység tagadhatatlanul meghatározza mentális folyamatainkat, a tudat bizonyos szintjei származhatnak valami mélyebbről, mint a puszta agyi tevékenység.
“Az agyi állapotok mechanizmusok. Nem adnak jelentést,” – írja.
“És a szubjektív jelentés nem redukálható agyi állapotra, függetlenül a kettő
közötti statisztikai összefüggés erősségétől.”
Végső soron tehát a tanulmány egy olyan filozófiai paradoxonra kíván rávilágítani, amely azzal fenyeget, hogy meghiúsítja a tudatnak, a tapasztalatnak és végső soron magának a valóságnak a tudományos magyarázatára való törekvésünket.
Miután felvázolta ezt a látszólag alapvető konfliktust, Singh arra a következtetésre jutott, hogy
“nem tudhatom, melyik valóságot éltem át – kábítószer okozta, tudatos álmot vagy valami mást”
Forrás: ÚjVilágtudat