Nyílt lehúzás zajlik a magyar patikákban? Kevesebb hatóanyag, magasabb áron, még van pofájuk ehhez?!
Jelentősen túlárazott termékek, a betegek megtévesztése, és a gyógyszerlobbi zsebeinek kitömése zajlik valójában…
Ugyanaz a hatóanyag, többszörös ár?
Sajnos igen, és ennyire ökörnek néznek mindenkit.
Ráadásul nem csak a hazai patikákban van ez a fajta vásárló-kopasztó gyakorlat, hanem világszerte tapasztalható ehhez hasonló tendencia.
Bizonyára már sok betegben felmerült a kérdés, hogy miért kapható csak vényre az 50 mg-os Cataflam, de érhető el vény nélkül a 25 mg-os Cataflam Dolo.
Ráadásul amíg a vényköteles gyógyszert 1495 forintért tudjuk megvásárolni, addig a Dolo átlagosan 1730 forintba kerül.
Igen, jól sejted…
Ugyanannyi tabletta, feleannyi hatóanyaggal!
Ugyanezt számos más készítmény kapcsán is el lehet mondani.
Amíg a vényköteles gyógyszerek fix árasak, addig a vény nélkül kaphatók árát a patikák szabhatják meg, így megeshet, hogy egy ugyanolyan kiszerelésű, de fele annyi hatóanyagot tartalmazó készítmény ára magasabb, mint a vényköteles változaté.
Tehát nem véletlen, hogy nem lehet csak úgy, orvosi kontroll nélkül nagy hatóanyag-mennyiségű tablettákat vásárolni a gyógyszertárakban. Magyarországon így is Algopyrinből évente körülbelül 9 millió doboz fogy.
Ez nyilvánvalóan valahol érthető is.
Azonban az a nyílt lehúzás, ami a patikákban megy évek, lassan évtizedek óta, az pedig nyilvánvaló etikátlanság.
Míg egyre több beteg ember van a világban és hazánkban, úgy dagadnak egyre csak a gyógyszergyártók zsebei.
Míg pl. a Nodoryl Dolóban lévő adott mennyiségű metamizol-nátrium 34 százalékkal kerül többe, mint az az Algopyrinben lévő, addig a Voltaren Dolóban 39 százalékkal drágább ugyanannyi hatóanyag a vényre kapható Voltarennél.
A Cataflam esetében 57, az Apranaxnál 68, a Memoril esetén pedig 80 százalékos különbséget állapítottunk meg.
A legnagyobb eltérés viszont a Quamatel esetében volt: a vény nélküli Quamatel Miniben lévő famotidin ára 90 százalékkal drágább, mint a vényre kapható termékben.
Sokak szerint ezzel az a gond, hogy az orvosok gyakran dupla adagokat írnak fel, vagy – sok esetben szándékosan, tisztelet a kivételnek – nem a legmegfelelőbb terméket írják fel, mivel köti őket a gyógyszergyárakkal kötött szerződés.
Egy adott gyógyszert “szeretnek” az orvosok, bizonyára te is tapasztaltad már egyes dokiknál, hogy “imádják” ugyanazt felírni szinte mindenre, holott köze nincs az adott betegség gyógyításához.
Ilyenkor rendszerint pofátlan gyógyszeripari tranzakciók állnak az egész mögött, és a havi kvóta, amit az eladásokból, felírásokból teljesíteni kell.
Végső soron az egész rendszer a vényköteles és szabadáras, vény nélküli változatok között ugyanarra megy ki:
Hogy a gyógyszergyárak zsebei így vagy úgy, de tovább dagadjanak…
