Óriási magyar siker: hazai sebész végezte a világ első tüdőátültetését aktív koronavírusos betegen Bécsben
Dr. Lang György mesélt a műtétről, és arról is, milyen a bécsi egészségügy, és miért döntött a külföldi munka mellett.
Egy magyar sebész végzett el tüdőátültetést a világon először aktív koronavírus-fertőzött betegen.
Lang György professzor a Bécsi Orvostudományi Egyetemen műtötte meg a 45 éves, kétgyermekes édesanyát.
Az orvossal a Válasz Online készített interjút.
A sebész elmesélte, hogy Klagenfurtból hívták fel ottani kollégák, mert szakmai lehetőségeik végére értek, és segítséget kértek.
Az orvos úgy döntött, hogy átveszik a pácienst, megvizsgálják és meglátják, mit tehetnek érte.
A beavatkozás legnehezebb része az volt, hogy a több hete már nem működő tüdőt eltávolítsák. A kilencórás műtét nagyobbik részét ez tette ki.
Az asszony már ébredezik – árulta el a szakorvos.
“Minden terv szerint alakult, ennél jobban nem is mehetett volna, de a műtét különösen fárasztó volt.
A maszk, a védőbúra miatt alig lehetett beszélni, csak ordítva tudtunk kommunikálni. S bár nagyon gyakorlott műtősnő segített, többször is rossz eszközt adott a kezembe, mert nem értette, mit kérek tőle.
A végén mindenki örült, de csendben, mert a fáradtság mellett érezni lehetett a nyomást: bár hermetikusan zár a védőruha, a magas víruskoncentráció miatt még így is ott volt a fertőzés veszélye.
Márpedig mi közelről láttuk a vírus pusztító erejét” – mesélte el a portálnak.
Ausztriában a járvány alatt másképp kezelték az egészségügyet.
Nem csökkentették le radikálisan az ellátást. Egy jó arányt találtak, hogy a fertőzéseket és a más betegségben szenvedőket is kezelni tudják.
“Magyarország nagyon sikeres volt a tömeges megbetegedések elkerülésében, a radikális belügyi lépések eredményesek voltak, de az egészségügyi rendszer teljesítményéről sok mindent elmond, hogy Ausztriában közel 17 ezer igazolt fertőzés mellett 670 halálesetet regisztráltak, Magyarországon viszont 4000-nél kevesebb víruspozitív beteg közül 500-nál többen haltak meg”
– mondta.
Ausztriában a járvány idején is ugyanannyi transzplantációt végeztek el, mint korábban.
Magyarországi munkájáról elmondta, hogy “Engem a Semmelweis Egyetem rektora kért fel a tüdőtranszplantációs program elindítására. Számomra ez nagy megtiszteltetés volt. Szívesen vállaltam, hiszen egybevágott a meggyőződésemmel, hogy a transzplantáció egyetemi környezetbe való.
A Semmelweis Egyetemen akkor már sikeres vese-, máj-, és szívtranszplantációs programok futottak. Ezért ehhez a végtelenségig ragaszkodtam – az onkológiai intézet vezetőjének (akkor Kásler Miklós volt – a szerk.) más elképzelése lett volna…
Az onkológai intézet munkatársaival nagyon jó volt együtt dolgozni, az intézet menedzsmentje azonban végig ellenséges volt”.
Három évig “vitorlázott ellenszélben, a mindennapokban ez működött, határhelyzetekben azonban már nem”
– mondta el a professzor.
“Amíg csak kutatási projektek blokkolásáról volt szó, elviseltem, de amikor először úgy éreztem, hogy betegeket veszélyeztet az, hogy nem tudom érvényesíteni vezetői elképzeléseimet, nem tudok a szaktudásom alapján gyógyítani, azonnal döntöttem: én ehhez nem adom a nevem tovább”.
A döntés fájdalmas volt számára, de nem bánta meg
– árulta el, hozzátéve:
“Langer Róbert professzor mondta egyszer: kétféle ember van, az egyiket értékek, a másikat érdekek vezetik. Igyekszem az első kategóriába tartozni”.
