Ősi magyar kenderes gyógyítás: már elődeink is ismerték és használták a csodanövényt!
Ez nem a távoli USA, vagy akármelyik másik “egzotikus” ország egy leírása, hanem a miénk, a Magyarok emlékezete! Már ősi magyar táltosaink is használták különféle betegségek gyógyítására!
A kender ősi gyógynövény, de rostja alkalmas textil előállítására is. A kender és lenfélék ezért útjába kerültek az USA-ból terjedő műanyagszálnak. A versenyt a műanyagszál csak úgy bírta velük, hogy a Cannabis növény egész rokonságát átokkal sújtották, veszélyesnek nyilvánították, „belépőnek” a nehéz drogok világába.
A függvényvilág (Magyarország is, a megszokott szolgaisággal) követte őket és üldözőbe vették a kendert, az ötezer éve ismert és sokrétűen, eredményesen használható gyógynövényt.
Mióta nincs kenderből készült asztmacigaretta, nem is inhalálható, nem főzhető teának, mert nincs szárított kenderlevél a patikában, megsokszorozódott az asztmások és allergiások száma.
A rábaközi „tudók” eredményesen alkalmazták a fene (rák) gyógyításában, fájdalomcsillapítóként, bőr allergiák ellen, sőt, görcsök, hányinger ellen is. „Tudós” Nagy Ferenc kezelt kender, lótejsavó és fűzcsíra ázatából készült étellel „sorvadóbénult” (föltehetőleg szklerózis multiplexes) beteget.
Sikerült a rosszabbodást megállítania. Kenderlevél füstöt is inhaláltatott. A tudók, javasok kenőcsöket is készítettek allergiás kiütések és egyéb „rossebek” ellen kenderből és méhgyantából (propolisz). A kendert a „bögyöllőrenyheség” (impotencia) ellen is bevetették.
Füst formájában idegnyugtatóként, tea formában a belső – gyomor és bél – idegesség leküzdésére.
A férfiúi elgyöngülésről vallott „táltosi” nézetet a sokat emlegetett Hetyei ekképpen fogalmazta meg:
„A fölsülés vagy az asszonyból ered, vagy magából a férfiból. Ha az asszony nem kívánja a férfit, vagy nem azt a férfit kívánja, aki körülötte sarkantyúzik, nem áraszt hívó szagot, mozdulatai sem csalogatnak, szeme sem beszél huncutul. Megette a fene az egészet. Ha ágaskodott is, lelankad.”
“Ám, ha az asszony majdnem kapufélfára szökik, mint tavasszal a görgő macska, a férfi gatyája meg nem is rebben, akkor baj van! Ez lehet attól, hogy fáradt, beteg, vagy sűrű neki az asszony béhevülése. Ám attól kezdve, hogy fölsült, még nehezebb a sora, mert félsz költözik belé a fölsüléstől. Különösen, ha az asszony ilyenkor türelmetlen, csúfondáros, veszekedős.”
Más tudóktól összegezve pedig:
Az okos asszony ilyenkor nagy kincs! Mestere a szerelemnek is. Ezért a férfi okosan teszi, ha nőstényét a szerelemben, szeretkezésben gyarapodni, teljesedni engedi, mert gyöngeségében csak az ilyen asszony tudja bajából kihúzni. A mulya asszony csak vár ilyenkor, mert rászokott, hogy minden ügyet-bajt a férfi old meg.
A férfi pedig tehet ez ügyben magáért! Szeretkezés előtt meg utána is, mossa meg heréit hideg vízben. Ne éljen nemiségükben csorbított állatok húsán, ne igya tejüket, ne egye tojásukat.
Igyék kender leveléből, meg disznótücs szárított bogyójából főzött teákat, méhgyantás mézzel édesítve. Igyék kanca tejet. Ha van, és jut maradék, ihatja szoptatós asszony tejét is. Az is jót tesz. Legjobban használ, ha nőstényében keresi az addig meg nem látott szépet. Ha mosdatlan az asszony, mosdassa meg, mert az is lehet, hogy annak hívó, jó szaga belefullad a bűzbe.
A szeretkező felek között bizalomra, megértésre van szükség egymás meztelen látásában, érintésében, szerelmi igényében. Ez a boldog szerelem, a sikeres szeretkezés biztosítéka. Tehát, szeretet nélkül nincsen igaz szerelem, nincs tartósan sikeres szeretkezés. Az öregedés kíméletlen, de jó ápolással azon is erőt vehetünk, ha nem mondjuk: már megöregedtünk. Erre sohasem öregszünk meg, ha bátran nekivesélkedünk!
Csak nem köll félni az élettől, mert így vagy úgy holtig megélünk!
Táltosaink a kendert étvágytalanság ellen is alkalmazták, súlyban leromlott betegeiknél. Gyomorfekély ellen is használták, és nem csak főzet formájában, hanem egy gyantaszerű kenderkivonattal (erről szólnak ma a hírek, ez a vadkenderolaj).
Ezt a zöld vadkenderből nyerték. Úgy vélték, ez a kenődő anyag a fekélyre tapad, nem megy át olyan gyorsan a gyomron, mint a tea. Torokbántalmak ellen pedig szopogatták ezt a kenderből készített pépet. Láz esetében még fűz vagy nyír kérgéből nyert főzettel kombinálták. A tüdőt érintő bajok esetében a juhar levét keverték hozzá.”
Felmerül a kérdés hogy akkor honnan is való a gyógymód, Rick Simpson-tól ahogy azt manapság terjesztik, vagy ez egy ősi Magyar Táltos gyógymód?
Azt hiszem, hogy a válasz egyértelmű.
Gyógymód már mindenre van, és volt is. De ma az egészség tilos!
Forrás: Máté Imre/Yotengrit
