Múltidéző

Sercegő szalonna, pattogó tűz, így nyársaltunk régen mi magyarok

Ti emlékeztek még? De jó is volt!

Milyen emlékeket idéz fel bennetek?

Egyre inkább feledésbe merül a klasszikus szalonnasütés, helyét a flancos, méregdrága grilleken elkészített ételek veszik át.

Hirdetés

Pedig a nyársalás régebben egész generációkat összekovácsolt…

Ti mikor sütöttetek utoljára szalonnát egy rögtönzött tűzrakó helyen?

Persze nem holmi fém vagy összecsukható nyárssal, hanem a klasszikus, bicskával faragott fa elődjével.

Nem kérdés, hogy a kerti partik alfája és omegája, vagy ha jobban tetszik, az őse a sokszor rögtönzött helyen, vagy az udvar végében rendezett szalonnasütések voltak.

Akkoriban senki nem törődött a multifunkciós sütőhelyekkel, a kényelmes ülőhelyekkel, vagy azzal, hogy a filagória alatt be van-e dugva a hűtőszekrény.

Elég volt néhány nagyobb kődarab, amivel elzártuk a tűz útját, annyi fatuskó, ahány ülőhelyre szükség volt, egy bicska, amivel a fák alól összeszedett botokból elkészítettük a nyársakat, egy kis gyújtós, na meg valamilyen tűzgyújtó alkalmatosság.

Miután begyújtott a társaság legügyesebb embere mindenféle folyadék vagy faszén nélkül, már jöhetettek is a sütéshez való hozzávalók.

A bevásárlólista nem volt hosszú:

Füstölt szalonna, kenyér, hagyma, paprika, paradicsom, uborka, só.

Hirdetés

Mindezek mellé alkoholos vagy mentes – frissítő.

Szóval jegyezzétek meg:

Így sütött szalonnát a magyar 1901 és 1967 között.

Azóta is hiányzik sokaknak ez az életérzés, nem is véletlenül.

Ma már elmúltak ezek az idők és ezek az érzések, vele együtt az a generáció is kezd eltűnni, mely ezt saját maga élte át.

Mondd el a véleményed, kíváncsiak vagyunk rá!

Kérjük kedveld partnerünket, ezzel is támogatva az oldal további működését

Köszönjük!

Ezzel egyúttal támogatod munkánkat.