Tocsog a veszélyes ólomtól a csapvíz több százezer magyarnál! A hatóság figyelmeztet!
A Nemzeti Népegészségügyi Központ (NNK) borzalmas adatokat tett közzé… Budapesten drámai a helyzet, de számos más régióban az egészségügyi határérték felett van jóval az ólom mennyisége a csapvízben! Komoly idegrendszeri fejlődési problémák léphetnek fel, ami később – többek között – a szellemi képességek romlásához és alacsonyabb IQ-szinthez vezethet.
Ebben a hónapban hozta nyilvánosságra a Nemzeti Népegészségügyi Központ (NNK) a lakossági ivóvíz ólomtartalmát felmérő hatalmas projekt eredményeit – és sajnos sok jó hírrel nem szolgálhattak. Budapesten több mint hatszázezer, országosan pedig további százharmincezer ember ihat ólmos vizet, főleg a nagyobb városokban. De hogyan kerül ólom a csapvízbe? És amúgy is, nem a hormonok miatt kell igazán izgulni?
Ha megkérdeznénk száz embert, szerintük milyen veszélyes szennyező anyagok fordulhatnak elő a csapvízben, a legtöbben valószínűleg a hormonokra, antibiotikumokra, gyógyszermaradványokra, esetleg a mikroműanyagokra tippelnének.
Ez részben érthető is, hiszen szinte a csapból is az folyik, hogy felszíni és természetes vizeink tele vannak ezekkel a szennyező anyagokkal, műanyagot már a sarkköri jégben is találtak, és még a koronavírus berobbanását is meg tudjuk jósolni a szennyvízből vett minták alapján.
ár ezek valóban nagyon komoly környezetvédelmi problémák, az ivóvíz minőségére egyelőre szerencsére nincsenek komoly hatással – legalábbis Magyarországon.
A magyarországi ivóvíz nagyon csekély része származik közvetlenül az ilyen szennyezéseknek leginkább kitett felszíni vizekből. Azokba a mélyebben található vízforrásokba pedig, amelyekből az ivóvíz származik, ezek a szennyezők nem igazán jutnak el. Budapest vízellátása esetén sem arról van szó például, hogy a Duna szennyezett vizét kiszivattyúzzuk, és próbáljuk ihatóvá tenni
magyarázta a tudas.hu-nak Azari Katalin vegyészmérnök, a Vízkutató Vízkémia Kft. munkatársa.
Az analitikai mérési módszerek és műszerek fejlődésének következtében kétségtelen, hogy ma már szinte bármilyen mintából kimutatható rengeteg szennyezőanyag jelenléte. De a toxikológia egyik alaptétele, hogy a mennyiség teszi a mérget. A Magyar Vízközmű Szövetség szerint az ivóvíz esetén ez azt jelenti,
hogy egymillió liter csapvizet kéne ahhoz elfogyasztanunk, hogy egyetlen tablettányi gyógyszer kerüljön a szervezetünkbe.
De van egy szennyezőanyag, ami valóban reális veszélyt jelent, mégis ritkán hallunk róla: az ólom.
Veszély a csövekben
Mi a probléma az ólommal? Az ólom nehézfém, és mint olyan, ártalmas az egészségre. Leginkább – de persze nem kizárólag – a várandós anyák, a fejlődő magzatok és a kisgyerekek számítanak veszélyeztetettnek – ők ugyanis a testsúlyokhoz viszonyítva több folyadékot fogyasztanak.
Ráadásul az ólom leginkább a vesét és az agyat károsítja, ezért a fém nagy mennyiségű fogyasztása az idegrendszeri fejlődés legintenzívebb szakaszában lévő magzatokra, csecsemőkre és kisgyermekekre veszélyes különösen.
Esetükben komoly idegrendszeri fejlődési problémák léphetnek fel, ami később – többek között – a szellemi képességek romlásához és alacsonyabb IQ-szinthez vezethet.
Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) szerint éppen ezért nincs is olyan alacsony ólomszint, ami gyerekek esetében biztonságosnak mondható.
És hogyan kerül a szervezetünkbe ólom? Az ólmot belélegezhetjük, megehetjük, vagy megihatjuk, de akár a bőrön át is felszívódhat – bár ott csak kisebb mennyiségben.
Az ivóvízbe pedig a régi – jellemzően az ’50-es évek előtt telepített – ólomcsövekből oldódhat be nagyobb mennyiségű ólom. Jogosan merülhet fel a kérdés, hogy ez hogyan lehetséges, hiszen a hivatalos kommunikáció szerint a magyar ivóvíz kiváló minőségű.
A helyzet az, hogy a vízközmű szolgáltatók részéről ez a megállapítás nagyjából helytálló: a közműhálózatból ugyanis mára már szinte teljesen eltűntek az ólomcsövek, azokat az elmúlt évtizedekben szinte mindenhol korszerűbbekre cserélték.
Viszont onnantól, hogy a víz elhagyja a vízközmű csöveit – gyakorlatilag tehát a vízóra utáni szakaszon – a vízminőség már nem a szolgáltató, hanem az épület fenntartójának a felelőssége.
A régi épületekben – elsősorban Budapest belvárosában, illetve a nagyobb városok központjaiban – viszont jellemzően olyan régi vízvezetékhálózat található, ami jócskán tartalmazhat ólmot.
Ezen sajnos az sem feltétlen segít, ha egy társasházi lakásban a közelmúltban lecserélték a csöveket: ha az épületen belül a lakásig ólomcsöveken jut el a víz, a szennyeződés a korszerű csöveken átfolyva sem tűnik el.
Ráadásul az ólom „csendes gyilkos”: sem ízre, sem szagra, sem látványra nem változik meg tőle a víz, így nem is vesszük észre a szennyezést.
(A víz elszíneződését, ízének és szagának változásait jellemzően szintén az épületek régi vezetékeiből kioldódó egyéb anyagok okozhatják.)
Bár eddig is sejteni lehetett, hogy a helyzet nem rózsás, az ólomszennyezéssel eddig viszonylag keveset foglalkozott a média és a közvélemény. Azari Katalin szerint
sajnos az ólomszennyezés csak az elmúlt években lett beszédtéma. A hormonok és gyógyszermaradványok kérdése sokkal nagyobb figyelmet kapott, részben azért, mert a laikusok számára ezek elsőre sokkal ijesztőbbek.
Cseréljünk – vagy legalább szűrjünk
Pánikolni azért nem érdemes – léteznek az ólomszennyezés eltávolítására megbízható módszerek. Az NNK a közelmúltban publikálta annak az országos felmérésnek az eredményeit, amelyben a csapvizek ólomszennyezettségét vizsgálták többezer mérési ponton.
Ezeket a méréseket jelentős részben magánlakások ivóvizén végezték. Az eredmények szerint a minták jelentős része tartalmazott ólomszennyezést, különösen a régebbi épületekből származók – az 1945 előtt épült épületek esetén a minták egynegyede.
Az NNK honlapján elérhető interaktív térképen bárki megnézheti, hogy a vizsgálati eredmények alapján az ő háza, háztömbje milyen kockázati besorolásba esik.
A térképen jól látszik például, hogy Budapest belvárosa, és a régi bérházas környékek szinte teljesen vörösek (magas kockázatúak).
Ez persze még nem garancia semmire: egy alacsony kockázatúnak minősített háztömbben is lehet ólommal szennyezett a víz, de akár lakáson belül is mérhetők jelentős eltérések.
Biztosra akkor megyünk, ha egy akkreditált laboratóriumban megvizsgáltatjuk a saját lakásunkban levett vízmintát.
Természetesen, akár más szennyeződéseket is megvizsgáltathatunk, ha például gyakran érezzük, hogy furcsa ízű víz jön a csapból.
A mérési eredmények alapján pedig – a szakemberek segítségével – kitalálhatjuk, hogy milyen lépéseket érdemes tennünk az ivóvizünk érdekében.
A legjobb megoldás természetesen a teljes csőhálózat korszerűsítése, az ólomtartalmú eszközök, csövek és csaptelepek eltávolítása. Ez azonban költséges, és egy társasházban nem biztos, hogy könnyen járható út.
Megoldást jelenthetnek a különböző ivóvízszűrő kisberendezések is. Azonban érdemes alaposan utánajárni, hogy ezekből milyen típust választunk.
Egy rossz minőségű, vagy nem megfelelően üzembe helyezett és karbantartott szűrő adott esetben többet árt, mint használ: egyéb szennyezők oldódhatnak be belőlük a vízbe, vagy baktériumok szaporodhatnak el rajtuk. Ezért nagyon oda kell figyelni, hogy milyen terméket választunk
mondta el kérdésünkre Azari Katalin.
A magyar piacon eddig is kaphatók voltak hatósági engedéllyel rendelkező vízszűrők, azonban ezek egyikét sem hitelesítették ólomra. Az NNK mostani vizsgálatának részét képezte a piacon kapható kilenc víztisztító kisberendezés ólomszűrési képességének felmérése is.
A vizsgálat alapján szerencsére több termék is megfelelőnek bizonyult a csapvíz ólomtartalmának jelentős csökkentésére. Ugyanakkor a jelentés kiemeli, hogy
a vizsgálataink alapján egy típus volt (…), amelynél a szűrés nem okozott kedvezőtlen változást a csapvíz minőségében a vizsgált paraméterek tekintetében, a többi típusnál a szakirodalomban leírt és a szakvéleményezés során tapasztalt kockázatok jelentkeztek: leggyakrabban a mikrobiológiai minőség romlása, a nitrifikáció, az összes keménység túlzott csökkenése, valamint a különböző anyagok (ezüst, nikkel, réz, cink) beoldódása volt tapasztalható.
A kockázatok megfelelő üzemeltetéssel csökkenthetők, illetve megelőzhetők.
A konkrét szűrőtípusok és márkák listája, és a hozzájuk tartozó mérési eredmények szintén elérhetőek az NNK honlapján.
Forrás: tudas.hu
