Tudósok adtak választ: EZ történik velünk a halálunk után
Porból lettünk, porrá leszünk?
Az eddigi legátfogóbb kutatás során megdöbbentő válaszokat kaptak, most a világ elé tárták a teljes tanulmányt.
A halállal kapcsolatban általában a haldoklás és a meghalás folyamatára koncentrálunk, ezektől ódzkodunk és félünk.
De vajon mi történik a porhüvelyünkkel azután, hogy ezek a kétségtelenül szomorú események lezajlanak, és kileheljük a lelkünket?
A kérdésre választ ad az IflScience által ajánlott rövid videó, amelyet a Scientific American készített.
Meghalni elég rossz dolog. De hogy mi történik a testünkkel, miután kileheltük utolsó leheletünket, annál izgalmasabb!
Legalábbis tudományos szempontból. Lássuk tehát, mi történik egy halott testtel. Nyugalom, nem lesz nagyon szörnyű!
Amikor a test már nem lélegzik, a sejtek nem vesznek fel többé oxigént, ekkor azonban nem halnak meg azonnal.
Még egy pár percig élnek, és a rendelkezésre álló anyagok lebontásával szén-dioxidot termelnek.
Ez toxikus hatású, és kis zsákocskákban halmozódik fel a sejtek belsejében.
Ezekben a zsákokban az enzimek elkezdik a sejt anyagainak a megemésztését. Ez a folyamat egy tápanyagokban gazdag folyadékot hoz létre.
Itt fontos és érdekes megjegyezni, hogy ma már azt is tudja a tudomány, hogy vannak gének, amik a halálunk után “kapcsolnak be”.
Emiatt sokan úgy vélik, hogy ez a körülbelül 500 gén szerepet játszhat a túlvilágra való átkerülés folyamatában, ha valóban létezik emberi lélek, és “másvilág” bár ez még nem bizonyított, inkább egy hipotézis.
Körülbelül egy hét elteltével ebben a tápanyagban gazdag folyadékban megjelennek különböző baktériumok és gombák, amelyek a test további részeit, szerveit, izomzatát alakítják folyékony állagúvá.
A szövetek lebomlása során több mint négyszázféle különböző gáz, és más anyag szabadul fel: például a hűtőszekrények működéséhez is használatos freon; a gázolaj fő alkotója, a benzol…
Vagy a kellemetlen, záptojásszagú kén, továbbá tetraklór-metán, amit tűzoltásra használtak régebben (amíg fel nem fedezték, hogy rendkívül mérgező).
Ebben az állapotban a testből már nagyon kevés hús marad, de ezt is elfogyasztják a földben élő férgek, ízeltlábúak.
Ők csak a csontokat hagyják meg. Bizonyos idő elteltével azonban a csontokban levő fehérjék is lebomlanak, és csak a váz egyik fő anyaga, a hidroxiapatit marad meg, ami hamarosan porrá válik.
Ebben a porban azonban még mindig vannak az élethez fontos anyagok, amelyek a talaj tápanyagtartalmát növelik.
Ezekből pedig növények, azaz új élet táplálkozik. Így igaz tehát a mondás, amely szerint porból lettünk, és porrá leszünk.
