Kezdünk kifogyni a Föld erőforrásaiból: már a világkorporációk is aggódnak
Az emberiség energiaéhsége olyan nagy, hogy egyetlen évtized alatt felemészthetjük a bolygót. Vészjósló elemzések láttak napvilágot. Tényleg ennyire nagy a baj?!
Az igazság az, hogy a helyzet már tavaly kritikus volt
Akkor ugyanis 1,7 Földre lett volna szükségünk, hogy fogyasztásunk jelenlegi szintjén fedezni tudjuk igényeinket ökológiai erőforrásokkal, azok károsítása nélkül.
1970-ben még csak 2 nappal léptük túl a Föld kapacitását.
Brutális számok következnek, amik talán mindenki szemét végleg felnyitják arról, hogy miféle borzalom zajlik a világban:
Országokra lebontva ez úgy néz ki, hogy az USA-nak például a természeti erőforrásai ötszörösére lenne szüksége, hogy el tudja látni magát.
Ausztráliánál ez az arány 4,1, Dél-Koreánál 3,5,
Oroszországnál 3,3, Németországnál 3, Svájcnál 2,9,
Angliánál 2,9, Franciaországnál 2,8, Japánnál 2,8,
Olaszországnál 2,6, Spanyolországnál 2,3, Kínánál 2,2,
Brazíliánál 1,8, Indiánál 0,7.
Rengeteg az illegális erdőirtás, és az elsivatagosodás mértéke is drámai.
Egyes területek kiszáradnak, mások pedig elárasztódnak, miközben a Föld jégsapkái is kitartóan olvadnak.
Nem tudni, hogyha minden a jelenlegi ütemben zajlik, mennyi ideje lehet hátra az ökoszisztémának, de sok szakértő azt gyanítja, hogy nem sok.
Egy friss elemzés pedig azt állítja, hogy máég 10 évünk sincs már hátra…
Hatalmas tömeges kihalás indulhat meg
Az is teljesen nyilvánvaló, hogy tömeges kihalások egész sora fog megindulni.
Ez jelenleg már zajlik is és a legtöbb biológus szerint ez immáron a hatodik nagy kihalási hullám, de az első, amit az emberiség, egy másik faj okozott.
A bipdiverzizás drámai zuhanását már a 80-as évektól kezdve megfigyelték, de szemmel láthatóan az ipari forradalom alatt indultak le az első dominók.
“Piramisjátékot űzünk a bolygónkkal”, mondta Mathis Wackernagel, a GFN vezérigazgatója a Huffington Postnak.
“Egyelőre még működik a dolog, de ahogy egyre mélyebbre ássuk magunkat az adósságban, össze fog omlani az egész.”
Wackernagel biztos abban, hogy előbb-utóbb képesek leszünk változtatni.
A kérdés az, hogy egy katasztrofális összeomlás miatt, tehát külső erő folytán kényszerülünk-e magatartásunk és fogyasztásunk megváltoztatására vagy saját akaratunkból.
