Ez újraírhatja Egyiptom teljes történelmét?
Egy újonnan publikált tanulmány arra késztette a tudósokat, hogy újragondolják korábbi elképzeléseiket az egyiptomi művészekről és festményeikről.
A legmodernebb hordozható képalkotó és kémiai elemzési technikákat alkalmazva a csapat új pillantást vetett a Királyok Völgyében található festményekre, ahol a fáraókat és más ókori egyiptomi királyokat temették el.
A vizsgálatok során a tudósok finom módosításokat fedeztek fel, amelyek arra utalnak, hogy erőfeszítéseket tettek az eredeti mű kijavítására.
“Ezt követte a fehér vagy színes hátterek alkalmazása, időnként tartalékot hagyva a képi részleteknek. Utána jött a szín, általában pigmentkeverékekkel és réteges felvitelekkel. Utolsó lépésként a végső körvonalat és részleteket rajzolták meg, főleg vörös okkerrel.
A végső és létfontosságú szakaszban a körvonalon átfolyó festéket átlátszatlan fehérre festették,” – jegyezték meg a kutatók.
A kutatók azonban egy furcsaságot figyeltek meg, amikor egy kis robotot használtak, amely röntgen-, ultraibolya- és infravörös látással van felszerelve, és amely az orvosi szkennerhez hasonlóan képes megvizsgálni bármilyen munkát.
Megállapították, hogy a képeken változtatásokat végeztek.
A csapat beszkennelte a II. Ramszesz festményt Nakhtamon pap sírjában, amelyet i.e. 1200 körül festettek, és egy másik alkotást a nekropoliszból, amelyek szabad szemmel nem látható részleteket tártak fel.
“Az XRF-leképezés alkalmazásával például a felület újrafestéssel történő korrekciójának esetére derült fény, ami állítólag ritka az ókori egyiptomi formális művészi folyamatban, míg egy másik teljesen váratlan példát egy királyi ábrázolás analitikus viszgálata során fedeztük fel,”
– mondta a csapat.
“Nem számítottunk arra, hogy ilyen módosításokat látunk egy állítólag nagyon formális fáraó ábrázoláson,” – tette hozzá Philippe Walter, a tanulmány társszerzője.
A változtatások pontos idővonala és okai még nem ismertek, de ha a módosítások gyakorlata valóban kialakult, az közelebb hozhatja a fáraóművészetet a “modern esztétikai színvonalunkhoz,”
– érveltek a szakértők.
“Ebben a szakaszban, bár az ősi műalkotások helyszíni anyagértékelésének előrehaladása határozottan elképesztő előrelépést jelent, alázatosan szembe kell nézni azzal a ténnyel, hogy ezek az ősi kincsek még mindig őrzik meghatározó titkaik egy részét.”
Forrás: ÚjVilágtudat
