Kraken legendák: igazak lehetnek a mélytengeri óriásról szóló vérfagyasztó beszámolók?
A mitikus lény tényleg létezhetett – állítják a szakértők – nem csak a beszámolókra alapozva. Tudományos bizonyítékok vannak a kezükben.
A mélytengeri rémség, mely hajókat húzott le a hullámsírba
Ha már hallottuk azt a szót, hogy Kraken, akkor sokaknak a hajósok, tengerészek által elmesélt sokszor vérfagyasztó tengeri legendák jutnak eszébe, melyekre gyakran legyintünk – biztos túloztak.
Vagy épp nem volt az egésznek semmi alapja, és a hajósok csak egymást riogatták.
A helyzet azonban az, hogy a Kraken feltehetően tényleg létezett, és egyre több tudós egyetért abban, hogy erre megvannak a bizonyítékok.
Sőt, azt is tudni vélik, hogy pontosan milyen lény lehetett. A modern technológia és a múlt feljegyzései által “összerakták” a képet a mitikus szörnyről.
A kraken a norvég sagák óriási, polipszerű állata – noha azokban még nem kraken néven említik -, amely Norvégia és Izland partja mentén él. A lábasfejű lényt Erik Pontoppidan, Bergen püspöke írta le a legalaposabban a 18. században Norvégia természetrajza című munkájában.
Szerinte a kraken akkora, mint egy úszó sziget, és a tengerészekre az igazi veszélyt nem is maga az állat, hanem az általa keltett örvény jelenti, amikor az élőlény lemerül a mélybe.
Ennek ellenére Pontoppidan leírja az óriás romboló erejét is.
“Azt mondják, hogy még a legnagyobb hadihajót is le tudja rántani magával a mélybe, ha egyszer megragadta.”
Sokáig nem lehetett tudni, hogy ez egy külön, mára kihalt faj volt-e vagy egy ma is élő faj.
A kétezres éveket követően azonban a genetikai vizsgálatok és egyes biológiai maradványok tanulmányozása egyértelművé tette a kérdést.
Vagy egy nyolckarú polip, vagy egy tízkarú óriás tintahalfaj lehet felelős a múlt századokban elbeszélt Kraken történetekért.
Ezek ugyanis olyan gigantikus bestiákká is felnőhettek, melyek le tudtak húzni egy hajót.
Megfejtették a hajók megtámadásának okát is
Azt nem lehetett egy ideig szintén tudni, hogy az amúgy viszonylag békésnek tartott tintahalak miért támadtak volna tömegével hajókra.
Márpedig az azokból az időkből származó legendák több száz esetleírást tartalmaztak, ezek az állatok tényleg tömegével psutítottak el hajókat, volt, hogy a legénység scak egy része maradt életben.
A tintahalak viselkedésének tanulmányozása adta meg erre a választ.
A támadások valószínűleg tévedésből történnek.
Az óriás tintahalaknak ugyanis a hajótestre emlékeztető alakú, hatalmas, akár 30 m hosszúságú ámbráscet az egyetlen ellensége: a tintahal az ámbráscet egyik fő tápláléka.
A lábasfejű óriások azonban nem adják könnyen az életüket, sőt sokszor ők próbálják támadásaikkal elriasztani vagy megölni a kisebb ceteket.
A tudósok úgy vélik, hogy az óriás tintahalak néha összetéveszthették a hajókat az őket üldöző ragadozókkal.
