Nosztalgia, friss vidéki levegő, nyugalmas gyerekkor.
Egy világ, ahol még mindenki figyelt egymásra…
Elgondoltatok már abba, hogy milyen is volt régen Magyarországon élni?ű
Még jóval azelőtt, hogy megjelentek volna a mobiltelefonok, és lett volna internet, vagy egyáltalán számítógép…
Egy olyan világ volt a hatvanes évek előtt, ami kimondottan “nyugis” volt, a maga jó értelmében.
Az emberek BESZÉLTEK még egymással. Együtt ültek a családi ebédeknél, és a vacsora sem úgy telt, hogy mindenki elvonult a szobájába, az éppen aktuális kütyüjét nyomkodni, hanem hatalmas beszélgetéseket csaptak, mókáztak, nevettek, ittak és ettek.
Akkoriban a móka és az egyszerű szavakkal való szeretet még nem volt ismeretlen fogalom.
Friss volt a tanyasi levegő, nem röpködtek utasszállító gépek a fejünk felett, és szteroidokon felfújt tyúkból készült a húsleves.
A bor még látott szőlőt, a pálinka pedig nem volt cukrozva-vizezve, de még a tanyasi csirkék tojásai is sokkal ízesebbek voltak.
Azok voltak csak a szép idők!
Akkoriban a gyerekeknek még elég volt egy fadarab, kukoricacsutka vagy egy kavics ahhoz, hogy hatalmasakat játszanak a hátsó kertben, és senki sem irigykedett a másikra, mert mindenkinek ugyanannyija volt.
Ezek voltak a régmőlt idők igazi szépségei…
