A világ legrégebbi írásának hiányzó darabkája: több ezer éves információk a sumer múltból

Végre lassan összeáll a több ezer éves ősi sumer eposz minden részlete? Az emberiség teremtésére és a földönkívüliekre is választ adhat?

A Gilgames-eposz megfejtetlen rejtélyei…

Ősi civilizáció a múltból

Létezik egy írás, ami a világ legrégebbi írása. A Föld és az emberiség bölcsőjeként tekintünk napjainkban a sumer civilizációra.

Ők voltak a legrégebbi fejlettebb civilizáció a bolygón, és rendelkeztek modern mezőgazdasággal és hatalmas építészeti tudást halmoztak fel.

Metropoliszokban éltek, külön csatornahálózattal, a modern városokra emlékeztető párhuzamos utcákkal.

Lényegében ők találták fel az írást, és hozzájuk fűzhető az egyik legrégebbi irodalmi alkotás is, a Gilgames-eposz.

A világ legrégebbi írásos alkotása

A Gilgames-eposz az ókori Kelet egyik legismertebb, legnagyobb hatású mitológiai eposza.

Az eposznak ma öt változata ismeretes.

Az első kettő után korban következik a hettita Gilgames-eposz, amely részben hettita nyelvre, részben hurri nyelvre fordított változat, erőteljesen mitizált elemekkel. Szintén egy írnok, Ipizzi művének tűnik.

Ezután az újasszír korú akkád nyelvű változat, amelyben Gilgames már egyértelműen az istenekhez hasonló hérosz, hiszen „kétharmad rész belőle isten, egyharmad rész belőle ember, senki más emberfia nincsen kívül-belül hozzá hasonló”.

Ezután az újbabiloni következik, amely az arámi helyett az irodalmi akkád nyelven íródott. Az i. e. 1. évezred derekára a Gilgames-eposz sok tekintetben a mezopotámiai mitológia alapvető művévé vált.

Gilgames, mint egy másik világ Földi helytartója?

A cselekmény majdnem 5.000 évvel ezelőtt játszódik, a régi sumer civilizáció idején, időszámításunk előtt 2.900 körül.

Az agyagtáblákra először időszámításunk előtt 2.500 körül írták le, ékírásos formában. Főhőse Gilgames, a király, aki megtagadta a halandóságot, és halhatatlan akart lenni akár az istenek.

Sokak szerint Gilgames király egyfajta földönkívüli lény volt, legalábbis egyes elméletek ezt vetik fel.

Mások szerint viszont az egész csak a folklór része.

A sumer időkben a földön éltek és űrhajóikkal leszálltak, és rendszeresen visszatértek azok az asztronauták, akiket később isteneknek neveztek el. Ők hozták a tudományt, technikát és nekik köszönhetjük a sumer civilizáció létrejöttét is.

Azonban a Gilgames-eposznak számtalan olyan része volt, ami soha nem került elő, így a legendás történet hiányzott, eddig ez sokak szerint az ősi sumer múlt, és az idegenek kapcsolatának rejtélyéhez is közelebb vihetne minket.

Aztán 2011-ben került elő egy újabb, hiányzó darab belőle.

Egy ékírásos agyagtábla felkeltette a Londoni Egyetem kutatójának figyelmét, és elkezdte tanulmányozni.

Ekkor derült ki, hogy a Gilgames-eposz egy elfeledett, és így majdnem elveszett darabja.

Ősi idegenekről szóló történetek elveszett darabkája

Uruk királya, Gilgames, valamint az istenek által teremtett, kezdetben állati sorban tartott, később azonban civilizált Enkidu – a cédruserdőt őrző – Humbaba nevű szörnyeteg elleni támadásáról szól.

A cédruserdő egy nagyon megszínesített, élettel teli elírásban van prezentálva a hiányzó darabban.

Így már szinte csaknem teljes a legendás történet, és egyesek szerint a cédruserdő leírásáról szóló rész annyiban közelebb is vitte azóta a kutatókat a sumer földönkívüli ősökhöz, hogy kiderült, hogy egyfajta környezeti tudatosság van leírva a műben.

Ez pedig az akkori emberre nem volt jellemző, és ez lenne az első írásos emlék hasonlóról.

Enkidu és Humbaba gyermekkori barátok voltak, és a két főhős a csodálatos erdő elpusztítása miatt bűntudatot érzett. Gilgames és Enkidu ugyanis levágta, majd magával vitte a cédrusfákat, ezt később azonban megbánta.

A sumer agyagtáblák mint az emberiség számára kőbe vésett útmutatás

Vajon minek állított egyfajta írásos emléket a Gilgames-eposz ezen része?

A földönkívüli tudásnak, mely egyfajta tudatosság volt a természettel való harmóniára, amit az égi istenektől tanultunk el?

Ezeket a tanokat szép lassan elfeledtük a több ezer év alatt, és ahogy egyre magasabb szintre lépett az emberiség, úgy kerültünk egyre messzebb a helyes ösvénytől…