Az angolok elhallgatott koncentrációs táborai még a náci táboroknál is borzalmasabbak voltak: erről bezzeg nem beszélnek
Dél-afrikai búrok tízezrei haltak meg… a nyugati “civilizáció” eltitkolt holokausztja. Erre bezzeg nem büszkék!
A nyugat élen járt a keleti barbárságban
Senki sem gondolná ma az angolokról, sem pedig Amerikáról, hogy miféle borzalmakat voltak képesek megtenni Dél-Afrikában.
Pedig a kontinens kiszipolyozása nagyrészt a fejlett nyugati országokhoz köthető.
Lerohanták Afrikát, az ott élő őslakosokkal pedig ugyanúgy elbántak, amikor azoknak nem tetszett, hogy kirabolják őket, mint az amerikai indiánokkal az oda érkező angol és spanyol telepesek.
Az indiánok őstragédiájáról, és az őket megtizedelő állami szintre emelt népirtásról szóló könyvekkel, feljegyzésekkel Dunát lehetne rekeszteni…
Azt kevesen tudják, mivel nem sokszor hangoztatott tény, hogy a világ első koncentrációs táborai nem náci haláltáborok voltak.
Az angolok sokkal “innovatívabbak” voltak ebben… a búr haláltáborokról bizonyára keveset hallani, mivel a nyugat nem büszke rá, sötét folt a dicső történelmén.
De attól még megtörtént…
Búr asszonyokat és gyerekeket “zabáló” koncentrációs táborok
1902. május 31-én kötötték meg a második búr háborút lezáró vereenigingi egyezményt.
A terepadottságokat és korszerű lőfegyvereiket jól kihasználó búrok közel három éven keresztül álltak ellent az ötszörös túlerőben lévő brit haderővel szemben.
Itt indult minden. Itt indultak meg a búrokat érő borzalmak.
Több tízezren haltak meg, mindezt angol felügyelet alatt… kvázi egy népirtásként.
Azok, akik ellenálltak vagy csak egyszerűen nem tudtak mit kezdnei velük, egy elszeparált gettóba kerültek, egyfajta haláltáborba.
Az itt élőkön aztán borzalmas kísérletezgetésekbe kezdtek.
Gyakran búr asszonyokat és fiatal gyerekekets me kíméltek az angol katonák.
A borzalmak borzalmait élték át
Mintha maga a pokol lett volna. A “rabok” valójában kísérleti alanyok is voltak egyben, akikkel előszeretettel kísérleteztek.
Sokan, több ezren az elemi higiénia hiánya miatt haltak meg rövid időn belül, de olyanok is szép számmal voltak, akikkel a sorozatos kínzások végeztek.
A tábor egyik vezéralakja, Kitchener tábornok brutális módszerei lassan megtörték a búrokat, akik már békéért folyamodtak, csak hogy vége legyen a borzalmaknak és társaik kínzásának.
Szokták mondani, hogy a történelem soha nem felejt, és ez nagyon igaz.
A derék Kitchener tábornok búr gaztetteit az angolok szeretnék mielőbb elfelejteni, de nagyon nehezen megy, mert a történelem ítélőszéke nem évek múlásához kötött…
