Az univerzum valódi alakjára derülhetett fény: a tudósok 99%-ban biztosak az eredményekben
Rájöhettek, hogy milyen is lehet a világmindenség és annak “határai”. Minden korábbi elképzelés felülmúlva…
Nemrégiben új elmélettel álltak elő, mely az univerzumunk, a minket körülvevő világmindenség alakjára vonatkozott.
Ezt az elméletet most egy friss kalkulációs modell erősítette meg.
A tudósok 99%-os pontossággal határozták meg a kozmosz alakját, legalábbis ezt állítják.
Rájöttek arra is, hogy mi erre az ijesztő magyarázat…
Az univerzum alakjának rejtélye
A mai modern tudomány jelenleg azon az állásponton van, hogy az univerzum végtelen. Ez szinte felfoghatatlan. Ez egy olyan tér, aminek soha sincs vége.
Egyes elképzelések pedig korábban azt vetették fel, hogy a kozmosz “csak” egy sík, amit mi valójában térnek érzékelünk.
Azonban eddig egyetlen elmélets em tudott két nagyon nyugtalanító kérdésre választ adni:
Mindennek van kezdete, ha ezt elfogadjuk, akkor a kezdetek előtti “időkben” is léteznie kellett valaminek az univerzum helyén. Mi volt ez?
Az első felvetésből kiindulva bár végtelennek hat az univerzum, mégis kell, hogy határai legyenek. Mi van a végtelenen túl? És azon túl…?
A válasz ijesztőbb, mint gondolták
A háttérsugárzás az a kozmikus sugárzás, aminek a háttérzaját hallani lehet, amikor nincs a televízióban adás.
Tulajdonképpen amit akkor látunk és akár hallhatunk is – rádión – az a kozmikus háttérsugárzás, vagyis leegyszerűsítve az ősrobbanás “hangja”, vagyis maradványa.
Ebből a háttérsugárzásból és annak eloszlásából sikerült komoly számításokat végezni.
Egy francia-amerikai kutatócsoport számításai szerint az univerzum alakja egy gigantikus focilabda formáját idézi. Ez a struktúra illeszkedik ugyanis leginkább az ősrobbanás eddig kiértékelt műholdas adataihoz.
A háttérsugárzásban megfigyelhetők ingadozások, “csúcsok”, és ha a világegyetem végtelen lenne, mindenféle méretű csúcsnak jelen kellene lennie a sugárzásban, állítják a kutatók. A WMAP műhold azonban nem talált igazán nagy csúcsokat, és ez arra utal, hogy az űr véges, érvelnek.
Dodekaéder alakja van a mindenségnek?
Ebből következik, hogy az univerzum formája Poincaré-féle dodekaéder, állítja a Jeffrey Weeks amerikai matematikus által vezetett kutatócsoport.
Az új elmélet szerint bár a világűr véges, mégis végtelennek tűnhet: egy hatvan milliárd fényéves utazás után újra a Földre érkezne az innen indult űrhajós, anélkül, hogy bárhol kilépett, illetve belépett volna a világegyetembe
Az űrbéli objektumok így szerintük ellentétes irányban is láthatók, bár más-más időben.
Ezeket azonban egyelőre nehéz megtalálni, így nincs kellő bizonyíték a birtokunkban.
Más-más időben létező objektumok
Ez azt jelentené, hogy egy adott galaxis két helyen is felbukkanhat a kozmoszban, ezek azonban ugyanazon pontok, csak más-más időbe “zárva”.
Az elmélet elég nyakatekert, a tudósok szerint azonban a kozmosz modellje nem zárja ezt ki, sőt…
Egyelőre azonban ezt be kellene bizonyítani azzal, hogy egy ilyen duplikációt megtalálnak.
Mégis “zárt” univerzum?
A végkövetkeztetés az, hogy önmagába görbül vissza, mint a gömb felszíne. Bár nincs határa mégis véges.
Az űrhajós, ha elindulna egy bizonyos irányba és útvonalát sohasem változtatná meg, végül visszajutna oda, ahonnan útra kelt. Ez a zárt univerzum modellje.
A másik alternatíva az, hogy a világegyetem végtelen: a tér minden irányába korlátlan kiterjedésű. Ebben a nyitott univerzumban bármilyen messze utaznánk, az űrnek mindig újabb és újabb tartományai tárulnának fel előttünk.
Hogy melyik lehetőség helytálló, azt a kozmoszban lévő anyag mennyisége határozza meg.
Valójában máig sötétben tapogatózunk, és meglehetősen kevés ismeretanyagunk van a minket körülvevő valóságról.
Ez pedig már önmagában is egyszerre nyugtalanító és csodálatos.
