Eltemetett világot fedeztek fel a földkéreg alatt: óceánfenék lehet a Föld magja körül
Az elmúlt évek egyik legnagyobb felfedezését jelentették be.
Az Antarktiszon három év alatt gyűjtött szeizmikus mérések alapján egy kutatócsoport arra a következtetésre jutott, hogy évmilliókkal ezelőtt az óceán feneke mélyen eljutott bolygónk szíve felé, ahol a Föld magját körülvevő viszonylag vékony rétegként landolt.
A kutatók szerint a felfedezés befolyásolhatja annak megértését, hogyan távozik a hő a magból, vagy hogyan térhet vissza az óceáni anyag a felszínre a vulkánkitörések során.
Samantha Hansen geotudós és csapata az Alabamai Egyetemről 2012-ben 15 szeizmográfot állított fel az Antarktiszon, hogy a bolygó körüli földrengések hullámainak felhasználásával a nagyrészt a jég alatt eltemetett hegyek leképezésére tegyenek kísérletet.
Míg ez a három évig tartó kutatás sikeres volt és számos tanulmányhoz vezetett, az adatok szokatlan energiákat mutattak ki, miután a földrengések hullámai áthaladtak a mag-köpeny határán (CMB).
Ez arra késztette Hansent és munkatársait, hogy további vizsgálatokat folytassanak.
A CMB körülbelül 3200 kilométerre található a Föld felszíne alatt.
A kutatócsoport azt találta, hogy a szeizmikus hullámok ezen a helyen lelassultak, amikor egy bizonyos réteghez értek, amely bár körülbelül 5-40 kilométer vastag, a bolygóösszetételt tekintve rendkívül vékony.
Az ezen a területen áthaladó hullámok lassulását ultra-alacsony sebességű zónának (ULVZ) jellemezték.
“Az Antarktiszról készült több ezer szeizmikus felvételt elemezve nagyfelbontású képalkotó módszerünk vékony rendellenes anyagzónákat talált a CMB-ben mindenhol, ahol szondáztunk,”
– mondta Edward Garnero, az Arizonai Állami Egyetem Föld- és Űrkutatási Karának professzora.
“Az anyag vastagsága néhány kilométertől több 10 kilométerig változik. Ez arra utal, hogy hegyeket látunk a magon, néhol akár ötször magasabbak, mint a Mt. Everest.”
Azon mód alapján, ahogyan a szeizmikus hullámok lelassultak, amikor elérték az ULVZ-t, arra a következtetésre jutottak a kutatók, hogy az egy ősi óceánfenék anyagából áll, amely több száz millió éven keresztül nyomódott át a Föld köpenyén.
Ennek az az oka, hogy az ilyen anyag még a köpenyből álló folyékony kőzetnél is sűrűbb lehet, és az adatokból feltárt mértékben lassítaná le a szeizmikus hullámokat.
Míg az ULVZ-t már korábban is mérték más területeken, a tanulmányból származó adatok arra utalnak, hogy a Föld egész magját körülveheti.
“Az olyan szeizmikus vizsgálatok, mint amilyen a miénk is, a legnagyobb felbontású képet adják bolygónk belső szerkezetéről, és azttapasztaljuk, hogy ez a szerkezet sokkal bonyolultabb, mint azt valaha gondoltuk,”
– mondta Hansen.
“Kutatásunk fontos kapcsolatokat tár fel a sekély és mély Föld szerkezete és a bolygónkat mozgató általános folyamatok között.”
Forrás: ÚjVilágtudat
