Igazak lehettek az ijesztő vámpírlegendák? Az 1700-as évek nagy vámpírjárványai mögött álló valódi okokról..
Ha valamit megtanulhatunk a múltból, az pontosan az, hogy minden legenda és mítosz mögött van némi valóság is… Még a legborzalmasabbak mögött is.
A vámpírok, a vérivás és az általa nyert “örök élet”?
A vámpírokról még a Biblia is említést tesz egyesek szerint, noha direktben nincs kimondva, hogy a Szentírás valójában réjuk gondolt-e.
A Bibliában Isten – a Tízparancsolatban – eleve tiltja a gyilkosságot.(II. Móz. 20.13)[1] Ne ölj! – ez az 5. parancsolat. Több helyen szerepel az, például Káin és Ábel történetében, hogy a megöltek vére “kiált” Istenhez. (I. Móz 4.10)
Ezen túl Isten az étkezési parancsokban tiltja az állati vér elfogyasztását, mert abban van az élőlény “élete”. (III. Móz. 17.10-14)
Maga az elképzelés tehát, hogy valaki mások vére által válik halhatatlanná, csak annyiban támasztható alá a Bibliából, hogy egyedül Krisztus vére – vagyis önkéntes áldozata – által lehetséges az, hogy elnyerjük az örök életet. Rá mutattak előre, mintegy dramatizált formában, az ószövetségi állatáldozatok.
Ijesztő esetek az 1700-as évekből
1725-ben, Kisilova falujában, a helyi rác lakosság körében kilenc haláleset történt egyetlen hét leforgása alatt.
Az áldozatok megbetegedtek és arra panaszkodtak, hogy egy elhunyt helybeli, Peter Plogojowitz meglátogatja őket éjszaka, rájuk fekszik, és a vérüket szívja.
A kórban szenvedők alig huszonnégy óra leforgása alatt meghaltak.
A Habsburg-udvar 1755-ig nem akart állást foglalni vámpírkérdésben, ám ekkor Hemesdorf faluban a községi bíróság harminc holttestet ásatott ki vámpírbetegség gyanújával, majd tizenkilencet közülük máglyán égettek el.
Ezt a rítust különösen szörnyűvé tette, hogy a vámpír-tüneteket mutató testeket a rokonoknak kellett kihúzniuk a temető falán vágott lyukon keresztül, egy kötélre erősített kampó segítségével.
Vámpírjárványok tomboltak
gy 1732-ben Medvedia faluban történt vámpírjárvány esete alaposna felborzolta a kedélyeket. Öt évvel korábban a helyi hajdú leesett a szénásszekérről és eltörte a nyakát.
Életében viszont többször mesélte, hogy halála után vámpírrá fog válni, mert török területen kínozta őt egy vérszívó és csak úgy tudott megmenekülni tőle, hogy evett a sírjának földjéből és bekente magát a vérével.
A hajdú állítása szerint ezzel viszont csak az azonnali halált tudta elkerülni, de a vámpírrá alakulást nem. A helyiek szerint a hajdú valóban visszatért a halálból, a lakosok vérét szívja és több falubelit meg is ölte.
A hajdú és áldozatainak holttestét a lakosok kiásták, átszúrták a szívüket, majd a tetemeket máglyán elégették és a hamvaikat visszatemették a sírokba.
Mivel a rémült emberek több tucat halálesetet tulajdonították vámpírok tevékenységének, így a tartományi vezetők egy bizottságot állítottak fel az eset kivizsgálására.
Ma már léteznek arra vonatkozó kutatások, melyek azt állítják, hogy tudományos magyarázat is lehet egyes vámpír áldozatok állapotára és halálára.
A vámpír legendák mögött bizonyos igazságok valóban ott rejlettek.
Sokan mind a mai napig hisznek abban, hogy ez nem csak folklór volt, és Drakula ijesztő mítosza sem csak és kizárólag a fantázia szüleménye.
Ha valamit megtanulhatunk a múltból, az pontosan az, hogy minden legenda és mítosz mögött van némi valóság is… Még a legborzalmasabbak mögött is.
