Itthon csak NYÖGdíj vár: pedig mi építettük fel az országot a két kezünkkel

Ledolgoztunk egy egész életet, mégis nyomorban és nélkülözésben töltjük az utolsó éveinket – egy nyugdíjas nyílt levele a hatalomhoz.

Régóta halljuk, hogy a nyugdíj semmire sem elég, és generációról generációra egyre kevesebb lesz.

Mégis, megalázó látni, hogy egy tisztességesen ledolgozott élet után az állam, az otthonunk így hálálja meg azt, hogy egyben tartottunk mindent,hogy a két kezünkkel építettük fel ezt a hazát.

Most mégis: nekünk nincs semmink, a rajtunk felkapaszkodó politikusok pedig luxusautókkal járkálnak és méregdrága öltönyökben pózolnak a tévében.

Mennyire igazságos egy olyan ország, ahol a semmire kellő dőzsöl, míg aki egész életében dolgozott és tisztességesen megöregedett, az pedig nyomorogva nélkülözik és alig bírja beosztani azt a kevéske nyugdíjat, amit kap?

Szabadnapjukon és munka után, társadalmi munkában a gyári munkások, bányászok, parasztfiatalok gyermek- és munkásüdülőket,kulturális létesítményeket, gyárakat, üzleteket, vasutat, parkokat stb. építettek.

Ez ma az a korosztály, aki minimálnyugdíjból él!!!

Ez a korosztály az, aki méltatlan helyzeteknek van kitéve.

Döntenek sorsuk felől azok, akiknek milliós összegű a havi jövedelmük A küzdelmes, munkás években megfáradt emberek pedig, egyik napról a másikra tengődnek.

Hol itt az igazság…?!