Megtalálhatták a magyar őshazát, méghozzá a messzi keleten: a finnugor elmélet végleg megcáfolva?
Turanoid koponyák és genetikai vizsgálatok vezették nyomra a régészeket és őstörténeti szakembereket.
Finnugor elmélet mint magyar “nemzetrontás”?
A finnugor-nem finnugor vitával kapcsolatban kialakult egy nézet az elmúlt 30 évben, miszerint az egész csak egyfajta félrevezetés, egy történelmi hazugság, mellyel a nemzetellenes nyugati erők főleg Habsburg parancsra próbálták elvenni a nemzetünk múltját.
Sokak szerint ezt azért követték el, hogy a magyar néppel elhitessék, kvázi belénk verjék, hogy nem vagyunk jelentős nemzet, egy kicsiny őskolónia jelentéktelen sarjai vagyunk.
Ezért kezdett el erősödni folyamatosan az a teória, miszerint sokkal nagyobb, gazdagabb múlttal rendelkezhettünk, amit elhallgattak előlünk.
És hogy a magyar őshaza sokkal nagyobb birodalom volt, mint azt ma tudjuk, és sokkal messzebb is volt a Kárpát-medencétől.
Elhallgatott leletek, felfedezések
A második világháború utáni kommunista hatalomnak is kapóra jött a nagy Szovjetunió kebelében élő rokonság, a „finnugor eredet” megkérdőjelezhetetlenné vált.
Pusztán a nylevrokonság mentén határozták meg a finnugorhoz való viszonyunkat, és rengeteg kérdést nem feszegettek, mert széthullott volna az erőltetett elmélet…
A sorba nem illő régészeti leletekkel nem foglalkoztak, a finnugor rokonságnak homlokegyenest ellentmondó antropológiai eredményeket pedig egy az egyben figyelmen kívül hagyták.
Pedig a modern genetikai vizsgálatok is alátámasztják, hogy az antropológusok már egy évszázada is jó nyomon jártak.
A turanoid koponyák vezethették nyomra a tudósokat
Az új régészeti leletek, genetikai vizsgálatok azonban az elmúlt években feltárták előttünk a valódi őshaza eredetét, annak nyomait.
És hogy mi magyarok tulajdonképpen honnan is származunk.
Honfoglalás kori temetők csontanyagából, a turanoid típusnak elnevezett koponyák alapján – legyen a szó a korábban szláv őslakosoknak gondolt, melléklet nélküli sírokban nyugvó köznépről, vagy előkelők díszes tárgyakkal gazdagon ellátott nyughelyéről – egy nagyon is jól körülhatárolt, korábban a Kárpát-medencéből alig ismert embertípus széleskörű elterjedése figyelhető meg.
Ezeknek a nyomai pedig visszavezethetők Keletre, méghozzá a messzi keletre.
Vagyis a finnugor elméletnek homlokegyenest ellent mondó dolgok bontakoznak ki ezekből a nyomokból.
Az úgynevezett alföldi embertípus néven írták le ezt az embertani csoportot, amelyet leggyakrabban a sötét haj és barna szemszín jellemez.
Így nézhetett ki minden Honfoglaló annak idején, de azt is sikerült megsaccolni, hogy honnan érkezhettek.
A turanoid koponyákat időben és térben visszakövetve a Fekete-tengertől, a Kaukázustól és az Aral-tótól kissé északra fekvő területsávra jutunk, jórészt a mai Kazahsztán területére.
A kazah hagyomány egyébként mind a mai napig nyugatra vándorolt testvérnépként tartja számon a magyarságot.
Ahol viszont ma nyelvrokonaink élnek, hiányzik az ilyen embertípusra utaló leletek folytonossága.
Magyar őshaza a legtávolabbi keleti világban?
Lényeg a lényeg, hogy az embertani vizsgálatok alapján a magyar nép eredete mindenképp a kelet-európai és ázsiai sztyeppék felé mutat.
A finngor kapcsolódásra is van egy magyarázata a szakértőknek.
Szerintük h őseink a honfoglalás előtt a Káma és a Kaukázus közti térben nomadizáltak, kereskedtek megtaláljuk régészeti és biológiai nyomaikat is északon, de ez még nem jelenti azt, hogy ez volt a népesség törzsterülete.
Könnyen lehet, hogy velük találkozott Julianus barát a XIII. század első felében, és az ő emlékeiket tárják fel manapság régészeink.
A népünk eredet tehát nagyon messzire nyúlik: messzebbre, mint pedig bárki el tudta volna képzelni.
Így pedig még az ujgur magyar testvérnépünk kapcsolatáról és a már említett 4000 éves ősmagyar törzs nyomairól szóló információk is hitelesek lehetnek…