Náci tisztekkel is megmérkőzött a túlélésért a haláltáborban raboskodó “Auschwitz bajnoka”
Egyike volt az első száz fogolynak, akiket 1940-ben Auschwitzba deportáltak. A 77-es számú rab elképesztő, lélekemelő története…
Az ökölvívás lett a végzete
Tadeusz Pietrzykowski 1917. április 8-án látta meg a napvilágot Varsóban, egy mérnök apa és egy tanár anya gyermekeként.
Akkor még nem gondolta volna sem ő maga, sem pedig barátai, szülei, hogy ő lesz az a hős, aki a világtörténelem legsötétebb időszakában olyan fénnyel ragyog majd fel, hogy később tanítani fogják a nevét.
Mivel imádta az ökölvívást, hamar szenvedéllyé nőtte ki magát a kezdeti érdeklődés.
Belentkezett a Legia Varsó ökölvívó klubba, ahol Feliks Stamm, az egyik legelismertebb lengyel ökölvívó edzette. A hozzáértők gyorsan felismerték, hogy a Teddy-nek becézett fiúban hatalmas erő és tehetség lakozik, a hírneve még a sportlapokhoz is eljutott, akik előszeretettel írtak róla.
1936 és 1937 között Teddy a csúcson volt, sztársportoló vált belőle. 1935-ben feljutott a profi kategóriába, ’37-ben pedig döntős volt a lengyel ökölvívó-bajnokságon, valamint a harmatsúlyú kategória bajnoka lett.
Akkoriban Varsó legjobb harmatsúlyú boxolójaként hivatkoztak rá.
Egy súlyos sérülést követően azonban teljesen derékbe tört a karrierje…
Igazi lázadó volt a koncentrációs táborban is
1939 szeptember végén a német hadsereg bevonult Lengyelországba, Teddy pedig önkéntesként csatlakozott egy Varsót védő tüzérezredhez.
Miután Lengyelország csúfos vereséget szenvedett a náci offenzíva ellen.
Később Magyarországon kapták el és küldték vissza Lengyelországba ahol a Gestapo záratta börtönbe.
Innen 1940. június 14-én helyezték át az auschwitzi koncentrációs táborba. Teddy az első tömegszállítással érkezett meg a koncentrációs tábor 77-es foglyaként, amely számot a tábor tetoválója bele is véste karjába, megfosztva ezzel nevétől és emberségétől.
- márciusában csatlakozott az auschwitzi ellenállási mozgalomhoz, majd hónapokkal később részt vett egy merényletben is, melyet Rudolf Höss parancsnok ellen szerveztek. Teddy feladata az volt, hogy lazítsa meg Höss lovának nyergét.
Soha nem derült ki, hogy ez szándékos volt, így sem ő, sem a többi rab nem kapott büntetést.
Később is renitenskedett Tadeusz, megölte ugyanis Rudolf Höss kutyáját amivel a rabokat fenyítették korábban.
A rabok végül megfőzték és megették a jószágot.
Auschwitz bajnoka
Csakugyan márciusban szervezték meg a tábor első, nem hivatalos ökölvívó bajnokságát, amely győztese extra adag ételhez juthatott. Teddy ellenfele Walter Dünning, német kápó és középsúlyú bajnok volt, a mérkőzést pedig Bruno Brodniewicz, egy másik fogoly bírálta, ellenőrizte.
Ugyan első mérkőzését hivatalosan Teddy elbukta, azonban sokan kritizálták a bíró döntését, mivel ellenfele egy jól táplált, kipihent, egészséges férfi volt, szemben a lengyel bokszolóval, aki ekkorra már fizikálisan megviselték a tábor körülményei, de még így is jól teljesített.
Kiemelkedő teljesítmény felkeltette fogvatartói figyelmét és jóváhagyták, hogy a táboron belül megkezdhesse ökölvívó karrierjét.
Noha a mérkőzések célja a tisztek és őrök szórakoztatása volt, a boksz hamar a foglyok körében is népszerűvé vált, leginkább azért, mert motiválóan hatott számukra látni, ahogy Pietrzykowski móresre tanítja a nácikat.
Ellenfelei nemcsak a náci tisztek közül kerültek ki.
Gyakran kellett megmérkőznie más foglyokkal, akár másik lengyel ökölvívóval is, vagy csak lelkes önkéntesekkel.
Teddy a fairplay híve volt, így stílusát és erejét mindig az ellenfeléhez igazította, hogy elkerülje a súlyos sérüléseket és meghosszabbítsa a szórakoztató mérkőzést.
Teddy becenevet is kapott, Weiss Nebel-nek, azaz fehér ködnek becézték, melyet a főleg kitérő technikát alkalmazó stílusa után kapott. Szinte minden vasárnap volt mérkőzése, közel 60 meccset vívott meg a tábori tartózkodása alatt.
Kísérleteztek rajta, amit csodával határos módon túlélt
Győzelmeiért jutalomként azt kapta, hogy megválaszthatta a kötelező munka helyét, valamint extra ételadagokat kapott, melyet mindig megosztott fogolytársaival.
Egyszer lehetőséget kapott arra is, hogy örökre elhagyja a tábort, azonban ahhoz alá kellett volna írnia a Volksliste-t, amely dokumentum a náci párt által megszállt területeken élő embereket kategorizálta Heinrich Himmler rendszerezési elvei szerint. Az aláírás bármikor besorozhatóvá tette volna a német hadseregbe, melyet Teddy nem vállalt volna, így nem élt a lehetőséggel.
A táborban egyszer orvosi kísérleteknek vetették alá, tesztelni akarták az immunrendszer válaszát különböző betegségekre, ezért szándékosan tífusszal fertőzték meg, melyet végül csodával határos módon túlélt.
Később áttelepítették Neuengamme-be, ahol folytatta az ökölvívást, továbbra is szórakoztatva ezzel a náci tiszteket és a zsidó foglyokat egyaránt, ezzel egyfajta békés, vidám hidat teremtve oda, ahol azt hinnénk, soha nem volt helye szórakozásnak.
egutolsó ellenfele egy Kostia Konstantinow nevű orosz hadifogoly volt. 1945 márciusában áthelyezték a Bergen Belsen-i táborba, ahol erős fizikumának és állóképességének köszönhetően életben maradt, majd szerencséjére a keleti front 1945. április 15-én elérte és felszabadította a tábort.
Visszatért Lengyelországba, ahol 1947-ben tanúskodott a Rudolf Höss elleni perben, melyet az elkövetett háborús bűnei ellen indítottak. Teddy mindent megtett, hogy újra beindítsa a háború előtti szárnyaló sportkarrierjét, azonban folyamatosan betegeskedett, így 15 győzelemmel és két döntetlennel zárta pályafutását.
Teddy 1991. augusztus 17-én, boldog, családos emberként hunyt el.
