“Nem szeretem azt, amikor a kritika az asztal alól jön” – kiakadt Ferenc pápa az őt és a hatalmi elitet leleplező botránykönyvre

Politikai fölcsuszamlást hozhat az egyház titka és a politikusok, valamint a menekültügyi szervezetek összefonódása.

Ferenc pápa az elmúlt években rengeteg mindennel lett megvádolva, sok esetben nem is véletlenül.

Érkeztek 2018-at követően arról hírek, hogy többek között nagy és befolyásos egyházi tagok, vatikáni kulcsemberek zaklatási és gyermekmolesztálási ügyeiről tudhatott, mégis hallgatott róluk.

Egyszerűen félresöpörte őket, nem vett róluk tudomást, noha már azzal bűncselekményt követhetett el, hogy nem értesítette a hatóságokat.

Ott van George Pell atya is, akiről be is bizonyosodott, hogy igazak a vádak, és el is ítélték azóta, ő volt az egyház pénztárnoka, kincstárnoka hosszú éveken keresztül…

Most egy újabb ügysorozat borzolta fel a kedélyeket, ami 2019 végén indult meg.

Még 2019 végén jelent meg Michelle Malkin Open Borders című könyve, ami nek a teljes címe ez volt:

Open Borders, Inc.: Who’s Funding America’s Destruction? (Nyitott Határok Zrt: Ki finanszírozza Amerika lerombolását?

Ebben lényegében azt írja le, arra talált bizonyítékokat, alátámasztott tényeket, hogy az egyház, a Vatikán különösen nagy erőket fektet egyes politikai szereplőkkel együtt abba, hogy a bevándorlást segítse.

Igen, épp úgy, mint ahogyan Európában 2015 után, lásd a Merkellel kötött szövetsége, és a sokak gyanúja szerint Kalergi-terv végrehajtása.

Több sem kellett, a szerző hamar a Vatikán közellensége lett, és Ferenc pápa is kénytelen volt megszólalni az ügyben.

A könyvét azonban – a szerző neve említése nélkül – Ferenc pápa is bírálta, amikor dél-kelet afrikai útjáról hazafelé a repülőgépen „szakadároknak” minősítette azokat az amerikai konzervatív katolikus köröket, akik bírálják az intézkedéseit.

„Mindig voltak szakadár nézetek az egyházban, mindig” – mondta a pápa, és hozzátette:

„Nem félek a szakadásoktól. De imádkozom azért, hogy ne történjenek meg ilyenek, mert sok ember szellemi egészsége forog kockán.”

Az egyházfő szerint az „megtiszteltetés, ha amerikaiak támadnak”, ám úgy véli, hogy a kritikusok egy kicsiny, bár hangos csoportot képviselnek.

A pápa világossá tette, hogy érti a bírálatot, de nem szereti.

„A kritika mindig hasznos, de vannak olyan formái, amelyek olyanok, mintha arzénba lettek volna mártva – ezektől néha mérgesek leszünk”

– mondta Ferenc, aki el is mondta, milyen bírálatok hozzák ki a sodrából:

„Nem szeretem azt, amikor a kritika az asztal alól jön. Az arcodba mosolyognak, annyira, hogy a foguk is meglátszik, majd hátba szúrnak. Ez egyszerűen nem fair. És nem is emberséges” – panaszolta.

A pápa hozzátette:

Tisztában van azzal, hogy nemcsak az Egyesült Államokban vannak kritikusai, hanem mindenütt, „még vatikáni hivatalokban és a Római Kúriában is”. Ferenc méltatta azokat, akiknek van bátorságuk, hogy nyíltan vállalják az eltérő véleményeiket, de hangsúlyozta, hogy a katolikus egyház történetében rendszeresen előfordultak szakadások.

Emlékeztetett rá, hogy az első és a második vatikáni zsinat alatt is megjelentek élesen eltérő nézetek az egyházban, de szerinte a „szkizmatikusok gyakran elszakítják magukat Isten népének a hitétől”.

A pápa úgy véli, hogy „a szakadás mindig egy elitista különállás, amit a doktrínától eltérő ideológia… és az egyházon belüli merev gondolkodás okoz.”

Politikai földcsuszamlás jöhet

Ahogy a katolikus egyháznak tagokra és adakozókra van szüksége, úgy a demokrata párt számára is létkérdés az, hogy a Fehér Ház visszaszerzéséhez növelni tudja támogatottságát.

Az amerikai választási rendszer sajátosságából adódóan erre a legjobb esélye éppen a déli, mexikói határ mellett fekvő államok „átfordításával” adódna, amelyek az elmúlt harminc évben többnyire republikánus irányba szavaztak

– írja a hetek.hu.

Míg a nagy demokrata többséggel rendelkező államokban nem oszt-nem szoroz egy honosított bevándorló által leadott pluszszavazat – hiszen attól nem lesz több elektora mondjuk Kaliforniának –, a billegő államokban kis túlzással egy szavazaton is múlhat, hogy melyik jelölt kapja az elektori voksokat.

Az új csatatér-államok közé tartozik már nem csak Új-Mexikó és Florida, hanem a sokáig gránitszilárd republikánus bázisnak számító Texas is.

A kisebbségi szavazók pedig kiszámíthatóan balra viszik el egy körzet politikai térképét.

Azokban a kongresszusi választókörzetekben, ahol az országos átlagnál magasabb a kisebbségek aránya, ott az elmúlt választásokon 90 százalékban (!) demokrata jelölt győzött.

Ebből a szempontból különösen fontosak a Latin-Amerikából érkezők. A soron következő elnökválasztáson, 2020-ban a latino választók száma már meghaladja az eddigi legnagyobb kisebbségi csoportnak számító feketékét.

Ez lesz az egyik legnagyobb kihívás talán már jövőre Donald Trump számára is, de az utána jövő republikánus jelölteknek bizonyosan.

A demográfia és a nagyarányú bevándorlás hatalmas fordulatot jelez előre: 2045-re az Egyesült Államok lakosságának a többsége valamelyik kisebbséghez fog tartozni, a katolikus egyház pedig megerősítheti pozícióját mint a legnagyobb önálló amerikai felekezet. Az ideológiai-vallási különbözőség ellenére ebben számíthatnak Soros György támogatására éppúgy, mint a legnagyobb közösségi oldalának atyjának pénzére

– állítja Michelle Malkin a 2019 végén megjelent könyvében.