Összeolvadt az univerzummal a klinikai halál állapotában: megrázó vallomás egy sztársebésztől a halál kapujából
“Az univerzum egy másik, mélyebb dimenziója tárult fel előttem…”
Dr. Eben Alexander idegsebész is tudja, hogy van túlvilág
Nagy port kavart néhány éve egy megbecsült, köztiszteletben álló sztársebész esete, aki a klinikai halál állapotába került, majd visszajött onnan.
Amikor pedig felkelt, már nem volt önmaga. Már nem volt ugyanaz az ember.
A megélt dolgok ugyanis alapvetően megváltoztatták a személyiségét.
Azt állította ugyanis, hogy járt a túlvilágon, a lelke pedig összeolvadt az univerzummal.
Korábban ő maga sem hitt benne, de aztán 1 hétig volt kómában
“Mint idegsebész korábban nem hittem a halálközeli élményekben. A tudomány világában nőttem fel, az apám is idegsebész volt.
Követtem a pályán, és kutatóorvos lettem, oktattam többek között a Harvard Orvosi Intézetében és számos más egyetemen is.
Értem, hogy mi történik a halál közelében lévők agyában, és eddig úgy gondoltam, hogy a tudomány kielégítő magyarázatot ad a klinikai halál állapotába kerülők testen kívüli, túlvilági utazására.
Emlékek a túlvilágról?
Az idegsebész azt állította, hogy egy agyhártyagyulladás során bizonyosságot szerzett a túlvilág létezéséről.
Tapasztalatairól, illetve az orvostudomány halálközeli élményekről vallott nézeteiről könyvet írt, amely az Egyesült Államokban most jelent meg.
Állítása szerint néhány órán belül az agykérgének – amely a gondolatok, érzelmek kontrollálásáért felel, vagyis lényegében ez az agyterület, amely az embert emberré teszi – működése leállt.
Az agy-gerincvelői folyadékba bekerült E. coli baktérium óráról órára az agya egyre nagyobb területét pusztította el.
Egyesült a tudata az univerzummal
Az intenzívre kerülve rövidesen tetszhalottá vált: hét napon keresztül feküdt kómában, teste egyáltalán nem reagált az ingerekre, magasabb rendű agyfunkciói nem működtek.
Alexander arról számolt be, hogy miközben kómában feküdt, elméje – tudata, belső lénye – eleven volt, sőt jól érezte magát.
Miközben az agykéreg idegsejtjei állítólag egyáltalán nem mutattak aktivitást, “az agytól független tudatossága előtt az univerzumnak egy másik, nagyobb dimenziója tárult fel”.
“Olyan dimenziók, amelyek létezéséről soha még csak nem is álmodtam, és amelyeket a régi, a kóma előtti énem lehetetlenségnek nyilvánított volna”
Alexander azt állítja, hogy esetében dokumentálhatóan nem az alulműködő agy furcsa kisüléseinek eredménye volt az élmény, az ő agykérge a CT-felvételek és a neurológiai vizsgálatok során egyáltalán nem jelzett aktivitást.
