„Csakhogy az elmúlt hetekben az is kiderült, hogy a kizárólag érdekek alapján szövődő kapcsolati hálózat stabilitása épp addig tart, ameddig a közös érdek.
Orbán Viktor némi gondolkodás után száznyolcvan fokos fordulatot véve menekült vissza a NATO védelmébe, és már nem zavarta annyira a kisgyermekeken nemváltó műtéteket végző, migrációval lakosságcserét tervező, keresztény értékeket lábbal tipró Nyugat dekadenciája,
Donald Trump pár nap múltán már nem is tartotta annyira zseniálisnak Vlagyimir Putyint, és két nagy kínai bank is felfüggesztette oroszországi tevékenységét, mely aktus nyilvánvalóan Hszi Csin-ping távolságtartását jelzi.
Vlagyimir Putyinnak nincsenek barátai, legfeljebb olyanok, mint Orbán Viktor és Szijjártó Péter – márpedig akinek ilyenek a barátai, az nagyon egyedül van a világban.
Orbán Viktornak elsősorban saját eddigi politikája okozhat kétségbeesést
Miután az európai jobbközépnek nagy nehézségek árán sikerült kizárnia a Fideszt az Európai Néppártból, a magyar kormányfő arra az ambiciózus projektre szánta el magát, hogy az unióban nemzeti radikális internacionálét szervez.
Ennek legfőbb pillére a lengyel nemzeti radikálisokkal ápolt évtizedes szövetsége, célja pedig a Putyin által finanszírozott európai szélsőjobboldal egy akolba terelése és a néppárti, kereszténydemokrata jobboldal illiberálisokra való leváltása volt.
Talán már nem is fog kiderülni, hogy háború nélkül mekkora realitása lett volna ennek a tervnek, az oroszok és az ukránok fegyveres konfliktusa azonban még Lengyelországtól is teljesen elszigetelte a magyar politikát, az amúgy sem kormányzó oroszbarát formációk pedig nem győznek kihátrálni ebből a szövetségből.
Amíg tart a háború, és érvényesek az ahhoz tartozó szankciók, Marine Le Pen és Matteo Salvini helyzete kilátástalan.”
Mit gondoltok?
Van igazság benne, vagy nagyon másképp látjátok?
