Shambhala: ősi kultikus birodalom a mélyben, elveszett népek bölcsője, amire Hitlernek is fájt a foga?
Ebben a birodalomban a legendák szerint nem volt harag, sem bánat, csak békés együttélés, és harmónia a természettel.
Már akkor szétterjedt a világban, hogy a várost csak az találhatja meg, aki arra érdemes, és ha egyszer sikerül eljutnia oda, soha nem térhet haza.
Mi igaz az utópisztikus birodalomról szóló mesékből. Valóban csak mesék…?
A belső Föld legendája
Létezik egy történet, mellyel szinte mindannyian találkoztunk már. Ez a belső Föld birodalmáról szól.
Egy olyan elveszett világról, mely mélyen a Föld felszíne alatt van, a kérgen és a geológiai értelemben vett több száz kilométer vastag köpenyen “túl”.
A belső Föld legendája ugyanis azt állítja, hogy létezik egy másik birodalom, odalent, mivel a bolygónk üreges.
Ez a birodalom pedig saját oxigénellátással rendlekezik, valamint egy belső Nappal.
Az elmúlt évtizedekben rengetegen kísérelték megtalálni ezt a helyet, melynek Shambhala – vagy Agartha, erről később még szó lesz – a központja, egy gigantikus ősi metropolisz.
Állítólag még maga Hitler is megkísérelt rálelni, és több expedíciót is küldött az Antarktiszra – ott sejtették, hogy le lehet jutni a mélybe – és a világ más tájaira.
A keleti világ őskultúrája?
A keleti népek kultúrájában szinte mindenhol van utalás egy olyan ősi népre, mely a földfelszín alá költözött, és ott épített fel egy idillikus világot.
Egy olyan birodalmat, melyet az elveszett birodalomként is szokás emlegetni.
Ebben a birodalomban a legendák szerint nem volt harag, sem bánat, csak békés együttélés, és harmónia a természettel.
Már akkor szétterjedt a világban, hogy a várost csak az találhatja meg, aki arra érdemes, és ha egyszer sikerül eljutnia oda, soha nem térhet haza.
Az ott lakó, és már eleve oda születő emberek már közelebb voltak egy félistenhez, mint egy átlagos emberhez.
Képesek voltak levitálni, és a gondolatokban olvasni, így Shambhalában nem volt szükség szavakra.
Egy csendes, meghitt, megnyugtató világ volt. Az átlagéletkor száz év volt, ezt szintén egy akkor, sem pedig most nem ismert technológiának, égi tudásnak köszönhették.
Hitler és az amerikaiak is keresték
A “szent várost” egy időben mindenki meg akarta találni.
Egyes sejtések alapján maga Dzsingisz kán is hitt benne, hogy létezik a hely, és sok más nép is komoly kutatásokat szentelt a feltárásokra.
Azonban soha senki sem akadt a nyomára.
Aztán a világtörténelem talán leginkább törtetőm alakja, maga Adolf Hitler is megjelent a színen, akit különösen érdekelt az okkultizmus, a távol-keleti és elveszett világok kultúrája.
Hitt abban, hogy az árja fajnak egykor volt egy őshazája, és hogy ez a haza talán épp Agarthaban van.
A náci rezsimideológiájának egyfajta bizonyítékaként tekintett rá, ami óriási legitimitást adhatott volna neki, ha sikerül rábukkannia.
A németek el is juthattak aztán a legendás helyre, mert előkerült egy levél, melyet egy bizonyos Karl Unger írt, aki a német U-209-es tengeralattjáró fedélzetén tartózkodott, akinek a parancsnoka Heinrich Brodda volt, amiben kijelenti, hogy a legénység elérte a Föld belsejét, és nem fontolgatják, hogy visszatérnek.
Nem tudni, hogy a nácik, vagy a szovjetek jutottak le először Agarthaba, és arról sincs fellelhető bizonyíték, hogy Shambhala szent városát végül megtalálták-e de arról sok közvetett bizonyíték számol be, hogy feltételezhetően az Antarktisz lehetett a belépési pont.
A jégbe fagyott kontinensen ugyanis számos olyan mély járat található, mely a Föld belsejébe vezet le.
Itt jön képbe Byrd Admirális, aki az amerikai haditengerészeti egységével a Magasugrás hadművelet leple alatt kutatta szintén a helyet, mivel az USA fülest kapott, hogy a nácik az Antarktiszon kutakodnak.
A hivatalos álláspont szerint az admirális nem ezért ment a jeges világba, de előkerültek Byrd Admirális elveszett naplójának darabjai, amik ha valóban hitelesek, egy a hivatalos álláspontnak szöges ellentétét felvázoló dologról mesélnek…
A Szovjetek sem maradtak ki
A Föld belső birodalmát még a szovjet birodalom is kereste. Egyesek ugyanis bizonyos források szerint a felsővezetésben meg voltak róla győződve, hogyha a “lentieket” maguk mellé állítják, akkor megnyerhetik a háborút.
Ne feledjük, hogy a szovjet expedíciók ideje pont a kért világháború közé esett, szorította őket az idő…
Léteznek feljegyzések egy 1923-as expedícióról, melynek tagjai soha nem tértek vissza, de eltűntek azokban a lefelé vezető barlangokban, melyekről a helyiek úgy tartották, hogy azok “elvezetnek egy másik világba”.
A szovjet feljegyzések sokszor Shambhala néven is emlegetik a végcélt. Shambhala és Agartha látszólag különböző helyek, azonban ebben nem lehetünk biztosak.
Sokak sejtése ugyanis az, hogy valójában egy és ugyanazon birodalom eltérő interpretációiról van szó…
Az expedíció két vezetője Nicholas és Helena Roerich volt. Két orosz származású felfedező, akik előtte rengeteg éven át tanulmányozták a Tibeti kultúrát, és a spirituális megvilágosodás tanait.
Később hivatalosan visszatértek egy naplóval, melyben leírják utazásaikat, és azt, hogyan jutottak egyre közelebb ahhoz a helyhez, amit kerestek.
Azonban az utóbbi években egyre többen vannak azon az állásponton, hogy valójában ők soha nem tértek vissza, csupán az orosz propaganda gépezet hitette el mindenkivel, hogy az oroszok bizony sikeresen megjárták Shambhalát, és vissza is tértek onnan…
