Sorra alakulnak ki halálzónák a bolygónkon: óriási a baj, megindulhat az állatvilág végső kihalása
A Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) megkongatta a vészharangot: “drámai mértékben szaporodnak a halálzónák…”
Felgyorsulhat a bolygónk pusztulása
Nagyon nagy bajban vagyunk, a természet és az élet fenntartó rendszerek alappillérei dőlhetnek be.
Ha ez bekövetkezik, minden megváltozik, ráadásul drasztikus mértékben fel fog gyorsulni a bolygón már most is megfigyelhető tömeges kihalás.
Ez nem csak a vízi élővilágot fogja érinteni, hanem a tápláléklánc végén lévő embert is…
Egyszerűen elhasználtuk a bolygót, és olyan káros folyamatok kezdtek el elszabadulni rajta, amikkel korábban nem lehetett találkozni.
Ez pedig az emberi jelenlétnek és tevékenységünknek “köszönhető”.
Az óceánokat már most is túlhalásszák, egyre több műanyagszemét és más szennyezők kerülnek a vizekbe.
Szaporodnak az oxigénhiányos halálzónák
A cápákat, a tonhalat, a marlint és más nagy testű halakat különösen nagy veszély fenyegeti, mivel sok ökoszisztéma az összeomlás szélére sodródott
– írja a The Guardian online kiadása.
Az 1960-as években azonosított 45-ről legalább 700-ra emelkedett azoknak a területeknek a száma, ahol veszélyesen alacsony az oxigén koncentrációja.
Az IUCN szombaton mutatta be kutatásának eredményeit az ENSZ madridi klímakonferenciáján. Grethel Aguilar, a szervezet igazgatója azt szeretné, ha az óceánok egészsége a tárgyalások kulcskérdése lenne.
Ahogy a melegedő óceánokból eltűnik az oxigén, a tengeri élet kényes egyensúlya megbomlik. A halászokat és a partvidéki közösségeket érő károk miatt életbe vágó fontosságúak a konferencia döntései
-mondta a lapnak.
Minden halnak szüksége van oxigénre, ám a nagyobb testű fajokat még inkább sújtja az oxigénhiány, nekik ugyanis sokkal nagyobb az oxigénigényük.
Meg kell állítani a folyamatot, különben nekünk is végünk
Kritikus jövő áll előttünk:
A jelentések szerint az évszázad végére az óceánok oxigéntartalmuk 3-4 százalékát veszíthetik el a becslések szerint, ám a felszín közelében, ahol a fajok sokasága él, sokkal erőteljesebb lehet a hatás.
A felszín közelében ez az arány akár 30-40% is lehet, ami már kritikus.
ha pedig elpusztul az amúgy is ramaty állapotban lévő vízi élővilág maradék része is, akkor a szárazföldön is felgyorsul az állatok pusztulása, végső soron pedig a vizekből kezdődik el az ökoszisztéma felbomlása.
A végén pedig mi emberek is ott leszünk: globális élelmezési válság jön, mert nem lesznek rovarok, sem állatok, így hús sem, valamint például gabona.
Valóra válhat az, amit Sara Menker kutató egy közeljövőben várható élelmiszerválságról jósolt…
És mely több száz millió ember halálát is jelenthetné a jövőben.
Így tehát cselekedni kell, minden létező módon visszafogni a káros emberi tevékenységeket és folyamatokat, különben nem lesz visszaút a számunkra.
