Ez a három hős búvár mentette meg Európát és az egész világot: Csernobil poklába merültek le értünk
A világ legnagyobb atomkatasztrófája 1986 április 26-án következett be.
1 óra 23 perckor felrobbant a csernobili atomerőmű, ezzel kezdetét vette a versenyfutás az idővel.
Katasztrofális lett volna a világunkra nézve
Azt ugyanis kevesen tudják, hogy jóval nagyobb veszély leselkedett Európára, sőt az egész világra nézve, mint gondolták.
Kis híján az egész Földet tönkretehette volna és beszennyezhette volna a Csernobil alól kiáramló radioaktív sugárzás.
Két robbanás következett be, az első szétzúzta a reaktor hűtőrendszereit, a második pedig felrobbantotta a magot, így radioaktív anyag jutott a környezetbe, ennél azonban még sokkal nagyobb katasztrófa is történhetett volna.
Majdnem radioaktív sivataggá vált Európa
Tíz nappal az első robbanás után egy másik, az előzőnél is komolyabb fenyegetés is megjelent a csernobili atomerőműnél:
Egy vészhelyzetekben használt medence a robbanás szélén állt, ezt használták a lángok ellen a tűzoltók.
A nukleáris reakció moderátora ebben a típusban még grafit volt, nem pedig víz, mint a mai reaktorokban; ezért tudott égni, ezért kellett oltani.
A reaktorban addigra agyag, homok és bór volt: ezeket helikopterekkel juttatták oda, így próbálták megfékezni a tüzet.
Az eredmény lávaszerű anyag volt, felgyűlt a reaktormag körül, lassan átégette volna magát, majdnem elérte az alatta található vizet.
Ha odáig eljutott volna, a keletkező gőz, tömeges robbanások, az abból keletkező radioaktív csapadék Európa nagy részét radioaktív sivataggá változtatta volna.
Három hős búvár önfeláldozása mentette meg a kontinenst
Egyetlen lehetőség merült fel, mint egyfajta megoldás.
Ez pedig az volt hogy egyszerűen kinyitják a kapukat, leeresztik a medencét. Ezt azonban csak manuálisan lehetett megoldani, ha valaki vagy valakik lemerülnek az erősen radioaktív vízbe.
Akik erre vállalkoztak, számíthattak rá, hogy szinte azonnal eléri majd őket a halál.
Ennek ellenére három nagyon bátor búvár jelentkezett. Ők igazi hősök voltak, bár alig beszél róluk a világ.
Méltatlanul elfelejtettük a nevüket, holott nem túlzás azt állítani, hogy ha ők hárman nincsenek, ma nem lenne Európa, de valószínűleg az egész Föld megfertőződött volna a radioaktív anyagokkal.
Valerij Bezpalov és Alekszej Ananenko az atomerőmű mérnökei voltak, Borisz Baranov pedig szintén csernobili munkás.
ALAP, semmitől sem védő búvárfelszereléssel merültek alá Csernobil poklának.
Küldetésük még annak ellenére is sikerrel járt, hogy a látási távolság szinte nulla volt, és sorra mondtak csődöt a lámpáik.
Végül sikerült leereszteniük a medencéket, amivel 20 tonna erősen sugárszennyezett víz folyt ki, ezzel megakadályozták a termonukleáris robbanást.
Megdöbbentő, de ketten közülük még ma is élnek!
Igazi hősök voltak aznap.
Tudták, hogy feltehetően a halál várhat rájuk, mégis ők hárman adták az életüket több száz millió európai emberért, és az egész világért is.
