Európa sötét múltja: amikor a fejlett Nyugat-Európai civilizál: 10 millió halott, erről bezzeg senki sem beszél
A magát civilizáltnak mondó Nyugat-Európa elhallgatott múltja… Rosszabb volt, mint a holokauszt…
Afrika véres gyarmatosítása
Ismerős az a kifejezés, hogy Hajsza Afrikáért? Ez volt az a folyamat, amikor az önmagát nagyon fejlettnek, empatikusnak és civilizáltnak mondó világ fogta magát, és lerohanta, felszámolta Afrikát, majd felosztották egymás között.
Ebben az aljasságban szinte mindenki benne volt, és 1881-1914-ig tartott… aztán már inkább a világháborús daráló gépezet kötött le mindenkit ugyebár.
Arról van szó, hogy két független állam kivételével mindent a hatalma alá hajtottak az európai nagyhatalmak.
Benne voltak a portugálok, a belgák, a németek, franciák, és még sorolhatnánk.
Egyszerűen senki sem meri kimondani, de kellettek a nyersanyagok, az afrikaiak erőforrásai, tavai, folyó, kincsei…
Nyugat-Európa vérgőzös civilizálása
A történelemben nem tesznek róla túl sok említést, mivel szégyellik, és azt is elhallgatják, hogy nem volt olyan békés a gyarmatok létrehozása, hiszen egyetlen nép sem fogadja azt el, hogy idegen megszállók masíroznak be a földjeikre, ahol apáik és ükapáik éltek.
Bár a törikönyvek azt mondják, hogy jórészt békésen alakultak ki a gyarmatok, valójában aljas intrika és ármány, sokszor pedig fegyveres konfliktusok eredménye volt a látszólagos béke.
Ez a béke volt az, melyet vérrel írtak…
Az afrikai kontinens független államai és uralkodói, mint például az asantik, az etiópok, Marokkó, megkíséreltek ellenállni az európai hódítóknak, de ezeknek többnyire rossz vége lett.
Sötét történelmi vérfüggöny
A Föld Belgiumon kívüli része II. Lipótra, mint 10 millió kongói kiírtójára emlékszik.
Kapzsi Lipót kora ünnepelt amerikai riporterét, Henry Morton Stanley-t bízta meg, hogy fondorkodjon ki a jóhiszemű kongói bennszülöttek kézjegyével hitelesített szerződéseket, amikkel fenséges tulajdonába kerül az ország, pontosabban nyersanyaga, főleg a kaucsuk. Nohát, itt és ekkor történt az a bizonyos gyöngyökért megvásárlás.
A törzsfőnökök késekért, ruhákért, no meg piáért kiárusították földjeiket. Ravasz Stanley 450 szerződéssel lepte meg a királyt. Hogy az aláírások helyén mi szerepelt, az komoly kérdés, hiszen a rászedett főnökök nem ismerték a betűvetést.
Az adásvételt követően a helybeliek nevetségesen alacsony pénzért dolgozhattak egykori földjeiken.
Falvaikat lerombolták, hogy kellő számú ültetvényt létesíthessenek helyükbe. Mindazokat, akik nem serénykedtek kellőképpen, megkínoztak, megöltek, asszonyaikat megerőszakolták, gyermekeiket megcsonkították.
A tunya munkások okulására levagdosták fiaik, lányaik kis kezét.
Népek, civilizációk, kultúrák pusztultak ki
A kápók azonnal mészárlásokba kezdtek a hatalomtól megrészegülve, amit a fegyverek birtokbavétele okozott.
A testvéreik ellen fordultak, nagy örömmel szolgálták ki a hatalmat, elárulva az övéiket.
Az áldozatok száma ma sem ismert.
A píszí történelemtudat nem is beszél róla, próbálja az egészet elhallgatni.
Valójában azonban még óvatos becslések szerint is 10-15 millió ember vesztette életét ebben a szervezett népirtásban.
Köztük rengeteg fiatal gyermek, felnőtt, szülő és anyuka, asszony…
A belgákat ez annyira nem érdekelte, hogy tudtak róla, de szemet hunytak felette.
Sokkal inkább el voltak foglalva a gyarmatok teljes kiszipolyozásával…
